A keddi számban olvastam a tárcát Orbán és Hitler útjának összevetéséről. Aggályaikat csaknem teljes mértékben osztom. Mégis, úgy vélem, nem helyes, ha Orbánt a Führerrel hasonlítjuk össze. Annak ellenére, hogy OV a hatalom érdekében akár az ördöggel is, de a Jobbikkal legalábbis, szövetkezne (ha nem nyert volna, vagy nem ilyen mandátumaránnyal, már biztos összebútoroztak volna), ő maga mégsem nyíltan rasszista (bár ki tudja, ha beteges hatalommániájában "rászorul", lehet, hogy azzá válna - de ne menjünk feltételezésekbe). Ezért, ő nem a Führer, hanem a Duce modern reinkarnációja.
Nézzük meg az idáig vezető útját, útjukat a liberálisoktól a konzervativizmusig, a hívőket sértő ateizmustól az álszent kereszténységig, a szólásszabadság bajnokaitól annak elfojtóiig, a megfélemlítő rendszerig, stb. Hasonlítsuk össze tételesen Mussolini 1923-28 közötti intézkedéseit Orbánéival! Nézzük meg Orbán kedvenc szófordulatait, pl. a munkahelyhiányos társadalomban a munkaalapú társadalomról papolását, hazug szociális demagógiáját, nacionalizmusát, s.í.t.. Az ellenzék ellehetetlenítését, a kormánya fölötti ellenőrzés kiiktatását, a szakszervezetek taccsvonalon kívül helyezését, helyette azoknak a maga csinálta "korporációknak" a hálózatát, akiket jó talpnyalókként hajlandó elismerni "tárgyalópartnernek" valódi érdekvédők helyett, egy nacionalista nemzeti burzsoázia kiépítését és közpénzből megerősítését, és még sorolhatnám.
Érdemes lenne a részletes összehasonlításról, értő tollnok és hiteles történész közreműködésével terjedelmes cikksorozatot közölni! Mondja ki, írja le már valaki feketén-fehéren a Népszava hasábjain: az a duce-majmolás, amit Orbán művel, az csaknem tökéletes, modern kori mása a húszas években Olaszországban kiépített rendszernek. Ez volt a klasszikus értelemben vett fasizmus, minden további fasizmus ősképe, mintája.
Vagyis ma Magyarországon egy FASISZTA rendszer működik. Ez a rendszer nem nyilas, nem nemzetiszocialista, hanem a klasszikus értelemben vett fasizmus. Orbán (még?) nem Hitler, vagy Szálasi útját járja, példaképei a fasiszta Mussolini és Horthy. Arról pedig elfeledkezik, hogy azt a bizonyos beígért, de soha le nem kevert két pofont nem Horthy adta Szálasinak, hanem fordítva. Vele is megtörténhet, de ha így lesz, annak a levét is mi isszuk meg. Sokan azt mondják, de hát itt mégiscsak legalább félig-meddig demokrácia van. Valóban? Mussolini és Hitler is választásokon jutottak hatalomra. Csakhogy azután azt úgy terjesztették ki teljhatalommá, mint Orbán, hogy többé választásokkal se lehessen elvenni tőlük. Négyévente egy napon, vagyis minden 1461-diken, szabadon bemehetünk a szavazófülkébe.
De ezek a választások nem szabadok. Az idei április 6-i sem volt az. A játékszabályokat egyoldalúan az éppen hatalmon levő fél szabta a saját képére, nem demokratikus a választói akarat befolyásolásának lehetősége, nem demokratikus a hatalmat - és az annak legitimálását szolgáló választások tisztaságát - ellenőrizni hivatott szervek kijelölése, a jogorvoslati lehetőségek, nincs megosztás és egyensúly a hatalmi ágak között, a túlhatalommal szembeni ellensúly.
Van ennek a hatalomnak demokratikus legitimitása? Nem a választás eredményét akarom megkérdőjelezni, hanem azokat a körülményeket, amelyek ehhez az eredményhez vezettek. Naivitás volt azt hinni, hogy ez a hatalom ilyen választásokkal leváltható, naivitás volt elfogadni a ránk kényszerített, demokratikusnak a mai hatalom melletti elfogultsággal sem nevezhető játékszabályokat. Annak az útnak az iránya, amit cikkükben leírtak sajnos megegyezik a valóságéval.
De! Egyrészt ne essünk túlzásba Orbán lenácizásával, másrészt ne legyünk szégyenlősek lefasisztázni őt és a rendszerét. Nem sokkal kevésbé hízelgő rá ez sem - éppen elég baj nekünk. Ha ezt nem mondjuk ki, önmagunkat is és egymást is ámítjuk, és nem jutunk előbbre. Mussolinit 20, Hitlert 12 év után véres erőszakkal távolították el a hatalomból. Sok ártatlan áldozat árán. Francotól közel 40 év után sikerült békésen megszabadulni.
Döntsük el végre, mi hogyan tudunk a mi ducenktól megszabadulni: háború? Erőszakos véres puccs árán? Esetleg van negyven évünk, míg a rendszere túléli önmagát? Vagy tudunk valami korszerűbbet? Ez a kérdés. Erre kell feleletet keresnünk. De sem túlzásokkal, sem szégyenlősen nem nevén nevezve a rendszert nem jutunk előbbre.
Tisztelettel: Pesti Sándor Debrecen