A szentté avatás jelentőségét mutatja, hogy 19 államfőt, 24 miniszterelnököt várnak az eseményre. 54 országból összesen 61 hivatalos delegáció jelezte részvételét. Valóságos számháború alakult ki arról, hány turista, illetve zarándok érkezhet ez alkalomból Rómába. Napvilágot láttak hírek három, öt, sőt nyolcmillió vendégről is. Az olasz főváros szinte példátlan emberáradatra készül, s aki tehette, már napokkal ezelőtt vidéki nyaralójába költözött. Ignazio Marino, a főváros polgármestere szerint "a világon legalább kétmilliárd ember követi nyomon a szentté avatást". Marino hárommillió turistát vár az örök városba.
A zarándokok római egyházmegyéjének alelnöke, Libero Andreatta szerint felesleges az emberáradat miatti aggodalom, nem lesz semmiféle fennakadás. Minden turistát el tudnak helyezni - állítja. Kijelentése felettébb derűlátónak tűnik, kiindulva abból, hogy II. János Pál 2011-es boldoggá avatása előtt sokan hálózsákban, a szabad ég alatt töltötték az éjszakát az örök városban. Az interneten már hetekkel ezelőtt lehetetlenné vált szállást foglalni. Április elejéig a világhálón felkínált szobák kilencven százaléka kelt el. A háromcsillagos szállodákban egy kétágyas szobát a legjobb esetben is csak 220 euróért lehetett lefoglalni, de több helyütt az árak jócskán ezer euró fölé kúsztak.
A szentté avatás persze üzlet is, s nemcsak a turizmusból élők és a bizsugyártók számára. Közismert, hogy a szentté avatási eljárás pénzbe kerül, összköltsége 50 ezer euró feletti. A szegényebb egyházmegyéknek ezért kisebb esélyük van arra, hogy "szentjük legyen". Sok szentté avatási eljárás pedig azért szakadt meg, mert elfogyott az azt elindító egyházmegye pénze. Ferenc pápa ezért év elején a költségek csökkentését rendelte el.
A vasárnapi szentté avatások esetében azonban ilyen gondoktól nem kellett tartani. Ferenc pápa nem véletlenül döntött úgy, hogy egyszerre tartsák meg a két korábbi egyházfő szentté avatási szertartását, hiszen a XX. század két legnépszerűbb pápájáról van szó. Itthon kevésbé ismert XXIII. János, talán azért, mert az általa 1962-ben elindított II. vatikáni zsinatról akkoriban megszűrték a híreket, s talán amiatt is, mert ő II. János Pállal ellentétben nem járt, s az Európát megosztó vasfüggöny miatt nem is járhatott Magyarországon.
XXIII. János azonban Olaszországban ma is a legnépszerűbb az egykori egyházfők közül. Sokakat Ferenc pápára emlékeztet közvetlenségével, kedvességével, egyszerűségével, no és az öniróniát sem nélkülöző megjegyzéseivel. Ferenc pápa nagyon közel érzi magát a nagy elődhöz. Korábban többször hangoztatta, hogy a zsinat lezárása után egy híján ötven évvel végre át kellene ültetni a gyakorlatba több intézkedését, például jobban be kellene vonni a világiakat az egyház vérkeringésébe. Sokat elmond az is, miként ítéli meg XXIII. Jánost Ferenc pápa, hogy szentté avatását nem kötötte második csoda elfogadásához. (A boldoggá avatáshoz egy is elég.)
Ferenc pápa példaképének, sorstársának is tekintheti XXIII. Jánost, aki megtapasztalhatta azt, milyen nehéz keresztülvinni a reformokat a vatikáni bürokrácián. Sokan ellenezték törekvéseit a Kúriánál, s néha-néha előfordult, hogy úgy érezte, kezd belefáradni a maradiakkal szembeni küzdelembe. De valahogy mindig túljutott a nehézségeken. Az ő személyiségén keresztül láthatjuk, milyen az, ha - ahogy egyházi körökben mondják - valakit valóban a Szentlélek irányít. Ferenc pápa az egykori velencei pátriárka életútjából meríthet komoly erőt, amikor ő is úgy érzi, túlságosan hosszú, és buktatókkal teli az az út, amely az egyház megújítása felé vezet.
Ferenc pápa nagy elődjéhez hasonlóan friss levegőt akar engedni az egyházba, ám még mindig vannak olyan főpapok a Vatikánban, akik legszívesebben örökre zárva tartanák az ablakot. XXIII. Jánosról sokszor csak azt írják, átmeneti pápa volt. Nem a teológiai fejtegetéseiről, kivételes intellektusáról ismerték, mint például XVI. Benedek emeritus pápát. Évtizedeken át diplomataként szolgálta a Vatikánt. 1925-ben Bulgária apostoli vizitátorának nevezték ki, 1934-ben Törökország és Görögország apostoli delegátusa lett, 1945-ben pedig - egy roppant kényes időszakban - a Szentszék Franciaországba akkreditált apostoli nunciusának nevezték ki. Csak öt évvel pápává való megválasztása előtt került egyházmegye élére: 1953-ban nevezték ki velencei pátriárkának.
Jelszava az "aggiornamento" volt, azaz a korhoz való igazodás eszménye. Úgy vélte, mindenki véleményét meg kell hallgatni ahhoz, hogy egy kérdésben eljussanak a megoldáshoz. Ez a törekvése a zsinat idején is érzékelhető volt. A Vatikán "nagy öregjei" nem szívesen engedték volna szóhoz jutni a haladóbb szellemű, fiatalabb főpapokat, ám XXIII. János, aki közvetlenül sosem szólt bele az eseményekbe, mindig figyelembe vette azok véleményét is, akik nem feltétlenül értettek egyet a Vatikán akkori irányvonalával. Bár a zsinat lezárását nem érhette meg, VI. Pál pápa elődjéhez méltó módon végezte be azt a munkát, amelyet a "jó pápa" elkezdett. XXIII. János Szent Péter egyik legméltóbb és legnagyobb utóda volt, méltán került 2000-ben a boldogokként tiszteltek sorába.
"Nem az evangélium változik, mi változunk" - mondta egy ízben. Ez a mai reformfolyamatot is híven jellemzi: nem a katekizmust írja újra Ferenc pápa, hanem a felfogást változtatja meg, "nevető", nem búskomor, magába forduló egyházat akar. Mintha XXIII. János elevenedne meg előttünk, amikor Ferenc pápának a merev hagyományokkal szakító lépéseit láthatjuk. Akár csak azzal, hogy jó étvágyat kíván a Szent Péter téren őt ünneplő tömegnek, vagy elbeszélget a hívekkel, felkarolja a rászorulókat, vagy próbálja közelebb hozni egymáshoz a különböző egyházakat. Ferenc pápa sokszor hivatkozik XXIII. Jánosra. II. János Pált is nagyra becsülte, de lélekben mindig közelebb érezte magát a zsinat egyházfőjéhez.
II. János Pál érdemeit nem lehet elégszer emlegetni. 455 év után ő volt az első nem olasz egyházfő. Szülőhazájában, Lengyelországban olyan kultusza van, ami itthon szinte elképzelhetetlen. Szinte minden templom előtt megtalálhatjuk a róla mintázott bronzszobrot. Ha szülővárosában, Wadowicében járunk, mindenképpen meg kell kóstolnunk a róla elnevezett krémest, ami a település egyik védjegyévé vált. Miután ugyanis egy évvel trónra lépése után, 1979-ben hazájába látogatott, felidézte gyermekkorának "édes" pillanatait. Persze az a látogatás elsősorban nem a gasztronómiai emlékek maradt örökre emlékezetes. Beszédeit milliók hallgatták. Az őt övező hihetetlen lelkesedés mutatta: recseg-ropog a rendszer. A Kreml aggódott is hihetetlen népszerűsége miatt. Máig nem tudni minden kétséget kizáróan, kinek a megbízásából sütötte el fegyverét a török merénylő, Ali Agca 1981 májusában. Csak a bolgár titkosszolgálat inspirálta? Vagy a KGB? Agca állítólag később elárulta titkát a pápának, de a valóságot már sosem tudhatjuk meg.
"Ne féljetek" - hangzott II. János Pál üzenete. Ezzel nemcsak a Szolidaritás szakszervezetnek adott erőt, lendületet, hanem mindazoknak, akik úgy érezhették, sosem élhetnek szabad társadalomban. A "lengyel pápának" - sokszor így emlegették - nagy szerepe volt a vasfüggöny lebontásában. Az ökumentizmus motorja volt, 1979-ben Auschwitzban 500 ezer ember előtt celebrált misét. 1986-ban ellátogatott a római zsinagógába. Szenzációként értékelték, hogy 1986-ban, 1993-ban és 2002-ben közös imádságra hívta meg a világ vallási vezetőit. Több alkalommal bocsánatot kért az egyház által elkövetett bűnökért.
"Bárcsak olyan jövőt alakíthatnánk ki, amelyben a Soá kimondhatatlan gonoszsága soha többé nem következhet be. A történelem Ura vezesse a katolikusok, a zsidók és minden jóakaratú ember törekvéseit, hogy közösen fáradozzanak egy olyan világ felépítésén, amely minden ember életének és méltóságának igazi tiszteletén alapszik, hiszen Isten mindnyájukat saját képére és hasonlatosságára teremtette" - hangoztatta egy 1998-ban megjelent üzenetében.
26 és fél évig tartó pápasága alatt 129 országban hirdette az új evangelizáció üzenetét. 2000 márciusában szentföldi zarándoklatán hitet tett a keresztény, a zsidó és a muzulmán közösség megbékélése mellett. "A békés jövő építéséhez elengedhetetlen az egyre érettebb megértés és mind gyakorlatiasabb együttműködés az egyetlen, igaz, láthatatlan Istent, a minden létező Teremtőjét elismerő népek között" - emelte ki. Magyarországon két ízben, 1991 augusztusában és 1996 szeptemberében járt. Első látogatása alkalmával kiállt az emberi élet védelme mellett, amely beszédeinek gyakori motívuma volt. Igen jelentősek II. János Pál békeüzenetei. Az iraki háború egyik legjelentősebb bírálója volt.
II. János Pál 14 enciklikát adott ki számos tanítása mellett. Komoly visszhangra találtak a katolikus szociális tanításra és a keresztények egységére vonatkozó írásai. 15 püspöki szinódust hívott össze, illetve 1800 szentet és boldogot avatott, többet, mint az összes elődje együttvéve. Pontifikációja csúcspontjának a 2000-es Szentévet tartják, amikor összesen 30 millióan zarándokoltak el Rómába.
Hosszú pápasága alatt bírálatok is érték a felszabadítás teológiájával szembeni fellépése, az erkölcsteológia kérdését érintő konzervatív álláspontja, valamint a papok által elkövetett szexuális visszaélések ügyének kezelése miatt. Sokan azonban már életében szentnek tartották, talán milliók merítettek erőt az egyre súlyosbodó betegségeivel szembeni drámai küzdelméből. 2005. április 8-ai temetésén a hívők azonnali szentté avatását kérték. 2011 májusában avatta boldoggá XVI. Benedek pápa.
