Amir Ahmed Nasszer csupán 27 éves, de szinte az egész világon ismerik a nevét az Arab Tavasz kitörése óta. A szudáni sztárblogger írásait több ezren követik a világhálón. A fiatalember 1986 nyarán látta meg a napvilágot egy antropológus professzor és egy főállású édesanya gyermekeként Kartúmban. Fiatalkorát főleg Katarban töltötte, itt cseperedett fel, mígnem tízéves korában a család a még főleg muszlim, de multikulturális Malajziába költözött. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait már nemzetközi iskolákban végezte el a Dohához képest sokkal liberálisabb és nyugatiasabb Kuala Lumpurban.
Így lett belőle hamar "harmadik kultúrájú gyermek" (TCK), aki a sajátjától eltérő kulturális környezetben nevelkedett. Soha nem volt otthon, állandó harcban állt önmagával, a család és a származása révén hozott hagyományok, kultúra, vallás, nyelv és etnikum ütközött az őt körülvevőkével.
Az akkor még egységes Szudánban ő volt a fehér és gazdag észak-szudáni gyermek, aki kiváltságos helyzetbe született, s akit megvetettek a nála sötétebb bőrű déliek. Katarban ő volt az afro-arab kisfiú, a "szenes képű" arab, aki Afrika harmadik legnagyobb országából, a polgárháborúval, szárazsággal és éhezéssel küzdő Szudánból érkezett.
Délkelet-Ázsiában két lábbal állt egy hatalmas szakadék, Kelet és Nyugat között, hol túlzottan egyik, hol túlzottan másik irányba dőlt. Környezetétől függően hol ő volt a fundamentalista muszlim, aki túl konzervatívan, az alapokhoz hűen kezelte vallását, hol túl mérsékelt módon, liberális szemléttel vágott neki az életnek, másként gondolkodóként botrányt kavarva maga körül.
Amerikai látogatása során pedig ő volt a szudáni állampolgár, a "lehetséges terrorista", aki extra átvizsgáláson, és kihallgatáson esett át a repülőtéren, ahol 2001. szeptember 11. óta magasabbra emelték a biztonsági szintet.
Az "Én és az Iszlám" című könyvében épp ezen belső drámáját mutatja be Nasszer. Hogyan lett a vallás helyett az ész "élete szerelme", s milyen rögös utat járt be, míg az iszlámmal való kapcsolata végül elérkezett a megnyugvásig. A kis Amir tizenéves koráig feltüzelt fiatal hívő volt, akit vallásos tanítói, így a katari usztáz Asraf, átitattak hittel és hódolattal.
Nem csoda hát, hogy Malajziába érve már attól is kínosan érezte magát, hogy annyi kuffar (hitetlen) vette körül, akikkel korábban nem szabadott barátkoznia. A nyitott vallási környezet új volt, s feszültséget okozott a korábbi merevebb, átpolitizált környezethez mérve.
Egyre több kérdés gyülemlett fel a szudáni fiúban, ezért zavarodottnak, s bűnösnek érezte magát. Folyton a katari imám szavai visszhangzottak fejében, aki azt tanította, a kellemetlen érzés, amely megjelenik mellkasában, csupán az Ördög suttogása, az ébreszt kételyt az iszlámmal szemben. Amir szeme előtt ott lebegett az "Ítélet napja", a Pokol tüzétől való félelem, a kínok és bűnhődés, amely rá vár, ha nem cselekszik helyesen.
Ahogy könyvében fogalmazott, a dzsihád legnagyszerűbb formája, belső, spirituális harc dúlt lelkében, az "Én szent háborúja" volt ez, kapcsolata az iszlámmal pedig egyre hiányosabbá vált. Mindinkább megkérdőjelezte neveltetése vallásos dogmáját, ahogy az iszlám mind több kérdésére nem tudott választ adni.
Tanulmányai, utazásai egyre távolabb vitték romantikusnak hitt, gyermekkori szerelmétől, az igazi robbanásszerű változást azonban (ahogy az arab forradalmak esetében is) az internet, és a blogolás hozta meg számára.
Drima néven 2006. április 14-én csatlakozott az arab blogoszférához, s a világ kinyílt előtte: névtelenül cseveghetett bloggerekkel, újságírókkal, aktivistákkal, jogászokkal, beszivároghatott puszta kíváncsiságból a "virtuális Dzsihádisztánba" (dzsihádista fórumokra), vagy amire korábban nem volt alkalma: "megismerhette közelebbről a Kis Sátánt", lehetősége nyílt izraeliekkel vitázni, beszélgetni, megismerni nézőpontjukat.
Minél többet tudott, annál inkább vallása ellen fordult, egyenesen haragra gerjedt ellene. "Gyenge pillanataimban azt kívántam, bár visszatérhetnék a tegnap ortodox kényelméhez, de nem tehettem, nem fogok" - írta. Magányosnak, de felszabadultnak érezte magát, amiért megértette, milyen "dermesztően hatékony is a tudatlanság politikája".
A cikk folytatódik a következő oldalon...