- Az elsők között volt, aki szóvá merte tenni, hogy Mesterházy Attila nem gratulált a győztesnek
- Egy demokratikus pártban ehhez nem kell merészség. A gesztus a szavazóknak szólt volna elsősorban, és nem Orbán Viktornak, akiért én sem rajongok. A választók iránti alázatról nem csak beszélni kell, hanem úgyis kell viselkedni. A tartást nem szabad összekeverni a daccal. Ez most nem sikerült.
- Nyilván Ön is elgondolkodott a vereség okairól. A kampányukban, vagy az új választási rendszerben látja a kudarc okait?
- A választási rendszert a Fidesz úgy alakította, hogy kétharmaduk lehessen még úgy is, hogy több százezer szavazót elvesztettek. Ha nem ez a rendszer lett volna, a kormánypártnak nagyjából 7 mandátummal kevesebb jutott volna. Ehhez járult, hogy abban a médiahelyzetben ahol az emberek a Kossuth Rádió, az M1 és a Hír Tv szentháromságában élnek, ott esélyünk sem volt. De ez nem magyaráz meg egy ilyen nagyarányú vereséget. Magunkban is kell tehát keresni a hibát. Szembe kell néznünk azzal, hogy az MSZP még soha nem veszített egymás után kétszer országgyűlési választásokat, ráadásul ilyen alacsony támogatottsággal. Most megtörtént. Azoknak, akik hónapokon keresztül magyarázták az időközi vereségek után, hogy tulajdonképpen jó úton járunk, mert a fejlődés töretlen, most mélyen magukba kell nézniük. Sajnos nem tudtuk megszólítani a választóinkat, sem a bizonytalan szavazókat. Ha az üzenetek nem érnek célba, akkor vagy nem volt elég fajsúlyos a tartalom, vagy nem volt kellő súlya a politikusnak. Nem követhetjük a vesztes csapaton ne változtass elvet. De most az EP-választásra kell koncentrálni, nincs idő a sebeinket nyalogatni. Május 25-e után kerülhet sor egy mélyebb elemzésre, akkor én is bővebben fejtem ki a véleményem.
- Egy hónap múlva az EP-képviselőkre szavaz az ország. Milyen eredményt vár?
- Amennyire lehet, ki kell köszörülni azt a csorbát, amit a parlamenti választásokon elszenvedtünk. Azt kell hangsúlyoznunk, hogy az ország mennyi mindent köszönhet az uniós tagságnak. Az "emútnyócévbe", soha nem látott fejlesztések voltak az országban, többnyire uniós forrásokból. Soha annyi út, híd, nem épült, mint a szocialista kormányok alatt. Soha annyi iskolát nem újítottak fel, mint a mi időnkben. Ha a másik oldalt nézzük: a Fidesz mindezek helyett a stadionépítésekben látja a jövőt, nem az egészségügy fejlesztésében vagy a munkahely teremtésben. Brüsszelt pénzcsapnak látja, ami arra való, hogy a Simicskák és Mészáros Lőrincek tovább tömjék a zsebüket. Látok elég érvanyagot.
- Beszéljünk a sikeréről, ön nyert egyéniben. Levonta már a következtetéseket?
- Egy győzelmet szerencsére nem kell megmagyarázni. Sokat köszönhetek a kampánycsapatunknak, aktív, optimista emberekből állt. Minden héten öt napot az utcán voltunk, és gyakran húszan alapoztuk a hangulatot. Kőbányán fel tudtuk rázni az embereket, a kispestiek pedig talán az eddigi képviselői munkámat igazolták vissza azzal, hogy újra nekem szavaztak bizalmat. Ennél több, az egész országra kiterjedő konzekvenciát ebből nem lehet levonni. A választási eredményekből egyértelműen kitűnik: Magyarország kettészakadt.
- Ezt Kőbányán és Kispesten is érezte?
- Iszonyú kontrasztok vannak. Ennek a választókerületnek vannak olyan részei, amelyek a budai villanegyeddel vetekszenek, egy másik terület viszont a legszörnyűbb szegénységet árasztja. Ezt a különbséget mi kezelni tudtuk, de azért egy nagyváros és egy kistelepülés között más eltérés is van. Egy kis faluban az egyetlen munkalehetőség a közmunka, a foglalkoztató pedig az önkormányzat, a kocsmáros, meg néhány helyi nagygazda. Ott fortélyos félelem igazgat, hagyományos a tekintélyelvűség és ezt nem tudtuk áttörni.
- Mit ígért a választóinak, mivel nyerte meg őket?
- Mondok egy példát. Építkezésen beszélgettem az egyik melóssal, aki napi 12 óráért havi 40-45 ezer forintot kap. Ráadásul kiderült, hogy nincs bejelentve, feketén alkalmazzák, miközben egy közpénzekből finanszírozott beruházáson dolgozik. Elmondtam neki a minimálbérre vonatkozó elképzelésünket. Felidéztem, hogy csak a szocialista kormányok alatt volt adómentes a minimálbér, amit mi nettó 100 ezerre emelnénk. Ez szórólap nem győzte volna meg, de személyesen sikerült. Pedig az igazi segítség egy bejelentett állás lett volna. Szégyen, hogy itt tartunk.
- Hatodik ciklusát kezdi az új Országgyűlésben. Mik a tervei?
- A parlamenti munkában két dologra szeretnék koncentrálni. Egyrészt érdemben kívánom képviselni a kőbányaiak és a kispestiek érdekeit. Meg fogom szolgálni a bizalmukat, számíthatnak rám ügyes-bajos dolgaikban. Problémáikat, véleményüket magammal viszem az Országgyűlésbe. Be fogom hajtani a fideszes ígéreteket is, ebben egyszerre leszek következetes és együttműködő. Nem maradhat így az Éles sarok, be kell fejezni a Sibrik úti felüljáró felújítását, rendbe kell tenni a Határ utat és az Ady Endre utat. Másrészt gazdaságpolitikus voltam és maradok. Az orbáni gazdaságpolitika szakszerű, kemény bírálata, az ellenzéki alternatíva világossá tétele változatlanul kiemelt feladata, sőt kötelessége lesz politizálásunknak. Ebből a munkából a jövőben is szeretném kivenni a részem. Minden tudásommal azon leszek, hogy megálljt parancsoljunk a már eddig is súlyos társadalmi, szociális következményekkel járó unortodox gazdaságpolitikának. Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy megmutassuk azt, ami a kampányban nem sikerült: méltóak és képesek vagyunk a kormányzásra.