Egy pillanatig sem vonom kétségbe, hogy Polt Péter imádja a futballt, s bár kizárólag olyan meccseken látom, ahol Orbán Viktor is ott van, ebből nem feltétlenül következik, hogy Orbánt tulajdonképpen jobban szereti, mint a focit.
Meg aztán az is lehet, hogy a legfőbb ügyész szorgalmas látogatója a pályáknak, még az ifimeccseket sem hagyja ki, de azokat nem közvetíti a közszolgálati, vagy sporttévé, így aztán nem találkozhatok vele a képernyőn keresztül. Szóval az is lehet, hogy Polt doktor a húsvét hétfőt mindenképpen a labdarúgásnak szentelte volna, még akkor is, ha nem a Pancho aréna megnyitója az aktuális alkalom.
Ennek persze némiképp ellentmond, hogy a korábbi Suzuki Kupa döntőkön egyszer sem láttam őt, bár – legyünk igazságosak – Orbán Viktor játékosként és nézőként is rendre jelen volt, igaz Székesfehérváron. Így most sikerült magamat végképp összezavarnom; tényleg fogalmam sincs, hogy Polt Péter miért jár mérkőzésekre: Orbánt, vagy a sportágat szereti?
Az persze meg sem fordul a fejemben, hogy egyfajta szervilizmus irányítja lépteit; hogy is gondolhatnék ilyet a független ügyészség még függetlenebb vezetőjéről. Nem, az Magyarországon nem fordulhat elő, hogy az egyik legfontosabb bűnüldöző szerv látható rokonszenvet mutasson a miniszterelnök irányába, az pedig még kevésbé, hogy a politikai vonzalom az általa irányított szervezet munkájában is megmutatkozzon. És ha ez így van, miért ne üldögéljen ő is ott a díszpáholyban, miért ne élvezhetné egy új létesítmény előnyeit, miért ne szurkolhatna bármely csapatnak és miért ne sütkérezhetne a kormányfőt övező dicsfényben.
Vagyis az a rossz, aki rosszra gondol, egyszerű kukacoskodásnak vélem azt a kényes ízlést, amely azt diktálja, hogy a legfőbb ügyésznek tartózkodnia kellene a látványos behódolásoktól. Meg még butaság is ezt követelni: vajon, ha Polt ügyelne az ilyen részletekre, elfogulatlanabb lenne az ügyészség?
