Markus Hinterhäuser zongoraművész, a Bécsi Ünnepi Hetek új intendánsa, korábban a Salzburgi Ünnepi Játékok zenei igazgatói, illetve intendánsi tisztét töltötte be. 2017-től pedig újra visszatér Salzburgba, intendánsként.
Az idei ünnepi hetek színházi programját Frie Leysen válogatta, ő azonban nem kívánja folytatni a munkát a Wiener Festwochen keretein belül, ezért új kurátorok felelnek majd e területért, a 2015-ös fesztivál színházi produkcióit Stefan Schmidtke választja ki, a 2016-os sorozatét pedig Marina Davydova.
Az új intendáns nem érkezett sem látványos koncepcióval, nem szajkóz szlogeneket, viszont továbbra is minőséget ígér, a rendezvény intellektuális atmoszféráját pedig igyekszik az egymást követő rendezvények egyfajta belső ritmusával párosítani. Hinterhäuser szerint a fesztivál előkészítésében az a legszebb, amikor valósággal a semmiből, vagy véletlenszerűen jön létre valamelyik produkció. Az egész sorozat körvonalai pedig lassan rajzolódnak ki, hasonlóan, mint régebben, amikor még a sötétkamrában hívták elő a fényképeket - teszi hozzá.
Hinterhäuser a kilencvenes években egy barátjával új zenei fesztivált szervezett a Salzburgi Ünnepi Játékok keretében, így kezdődött, szinte véletlenszerűen menedzseri pályája, de a zongorista karriert sohasem adta fel. A mostani fesztiválon is hallhatjuk őt játszani, William Kentridge Schubert Téli utazás című produkciójával ül majd a zongoránál. A huszonnégy képből álló művet korábban már bemutattak Johannesburgban.
Az intendáns szerint a fesztiválszervezéshez jó kapcsolat, ízlés, intuitív intelligencia szükséges, ezeket a képességeket igyekezett fejleszteni az elmúlt években, hangsúlyozva, hogy alapvetően nem tervezte soha, hogy majd vezető lesz.
Amikor a konkrét koncepciójáról kérdezem, elmondja, a kultúra nem arra jó, hogy elfeledtesse a realitást, hanem éppen, hogy egy tágabb horizonton keresztül szembesítsen a valósággal. "Állandó konfliktusok közepén élünk, ezt jól érzékeltetik például az ukrajnai események, minden mozgásban van, a feladatunk, hogy a művészet segítségével foglalkozzunk a hasonló jelenségekkel."
Az idei kínálatban több vitára ingerlő produkció is szerepel. Az egyik ilyen Jean Genet A négerek című, 1959-ben született műve. Az elmúlt hetekben az internetes közösségi oldalakon tiltakoztak Genet darabja, illetve annak címe ellen. A Facebookon petíciót indítottak útjára. A bécsi Pamoja nevű egyesület kezdeményezését tizenkilenc európai csoport írta alá. A tiltakozók szerint a darabot nem lenne szabad bemutatni, címe pedig eleve kirekesztő. Az aláírók további tiltakozó megmozdulásokat helyeztek kilátásba arra az esetre, ha nem teljesítik követeléseiket. Johan Simons rendező azt közölte, a darab szövegét német nyelvre átültető Peter Stein hallani sem akart arról, hogy átnevezzék a művet, s "A fehérek" címen játsszák. Gerhard Ruiss osztrák író óva intett a darabbal szembeni hisztériakeltésről. Értelmetlennek, "démoninak" nevezte a felháborodást. Szerinte a politikai korrektség egy szélsőséges értelmezéséről van szó.
Szintén vihart kavarhat az, amilyen módon Romeo Castellucci Gluck Orpheus és Eurydike című művét viszi majd színre.
Romeo Castellucci rendező hazájában, Olaszországban bemutatott darabjaiban különös hangsúlyt fektet a képi világ megteremtésére. Törekvése ebben a műben is tetten érhető: modern klinikai kontextusba helyezi a művet. A darabban élőképen látható a Bécsi Kórház egy három és fél éve éber kómában fekvő betege.
A mű nagy kérdése: a mai kórházak kómába esett betegeik számára az intenzív kezelést végzők egyfajta utat jelentenek-e az árnyék birodalmába? Castellucci az élet, a halál és a remény csodálatos mítoszát diptichonként jeleníti meg, melynek egyik része azt 1762-es Gluck-féle feldolgozás, a másik pedig az 1859-es Hector Berliozhoz kötődő francia darab. A cél annak igazolása, hogy a színház nemcsak az antagonizmus egy formája, amely két személy között jön létre a színpadon. A színház lényege a színpad és a néző közötti viszony. A mű szuggesztív képeivel szembemegy a racionalitással, s ez által a darab mélyen bevésődik tudatunkba.
A további bemutatók között szerepel a világhírű Michael Haneke rendezése, Mozart Cosí fan tutte című operája a Theater an der Wienben az ünnepi hetek és egy madridi színház együttműködésének köszönhetően.
A Bluthaus című új opera szintén a Theater an der Wien színpadán látható majd, a szerzője Georg Friedrich Haas
A magyarországi színházakat Pintér Béla Társulata képviseli, az Európában méltán keresett együttes májusban négy alkalommal játssza A titkaink című darabot, amelyet egyébként az idei Pécsi Országos Színházi Találkozóra nem hívtak meg.