A jelenleg 35 aláíró szervezet és magánszemély által létrehozott civil összefogás egy hónappal ezelőtt alakult meg, hogy előteremtse a magyarországi holokauszt 70. évfordulójára tervezett programok anyagi forrását. Az aláírók valamennyien elutasították a kormány Civil Alap pályázatán elnyert pénzeket, miután világossá vált számukra, hogy a kormány emlékezet-politikája nem tükrözi hűen a történelmi valóságot. Az összefogás Magyarországon és a határon túl bárkinek lehetőséget ad minden zsidó és nem zsidó szervezetnek és személynek arra, hogy támogatásukkal a mozgalom mellé állva kifejezhessék független véleményüket.
A sajtótájékoztatón megjelent a Memento70 négy szóvivője: Csizmadia Tibor, a Magyar Színházi Társaság elnöke, Gaborják Ádám, a József Attila Kör Irodalmi Egyesület elnöke, Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke, és Toronyi Zsuzsa, a Magyar Zsidó Levéltár igazgatója.
Csizmadia Tibor elmondta, hogy a Magyar Színházi Társaság azt tervezte, hogy vándorkiállítást hoznak létre azoknak a színészeknek az emlékére, akik holokauszt áldozatai lettek. Erre eredetileg 1,1 millió forintot nyertek el a Civil Alapból, de a program megvalósításáról ennek elutasítása után sem mondanak le és terveik szerint a kiállítást körbeviszik az ország színházaiban.
Gaborják Ádám a Gólem Színház előadását harangozta be. Az alapot az a szakácskönyv adja, amelynek receptjeit a lichtenwörthi haláltáborba hurcolt öt zsidó asszony írt le. A darab Endrei Istvánné Weiss Hedvig Szakácskönyv a túlélésért című könyvének színpadi adaptációja, amely a „főzés” kapcsán felidézi a békés életet és láger mindennapjait egyaránt. A JAK emlékkonferenciát szervez Székely Magda (1936-2007) életművéről is. Székely Magda nem csupán a 20. század második felének egyik legegyénibb hangú költője, hanem férjével, Mezei András író-publicistával a rendszerváltás után a CET (Central European Time) nevű liberális értelmiségi kör és a hozzá kötődő folyóirat irányítója is volt. „Nem hagyhatjuk az emlékezetet passzivitásba süllyedni. Fel kell építenünk egy közös múltat a jövő érdekében” – mondta Gaborják Ádám.
Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke a Népszavának arra a kérdésére, hogy miben bízott a szervezet a folyamatosan kettős beszédet folytató kormánnyal való tárgyalásokon, elmondta: minden egyháznak együttműködési kötelezettsége van a mindenkori kormánnyal. A MAZSIHISZ igyekezett partner lenni e tárgyalásokon, elment a lehetőségek határáig, sőt, túl is ment azon, szomorú, hogy mégsem sikerült a megállapodás. „Tiszta a lelkiismeretünk” – mondta.
A Szabadság téri kordonbontó akcióról szólva Heisler úgy vélekedett, hogy ez a civil akció, és az ellenállás, amely szélesebb társadalmi rétegekben is jelentkezett, azt mutatja, hogy „valami probléma van azzal a szoborral.” Az április 16-i kormánypárti nyilatkozatok az elnök szerint „felelősségtudatról tanúskodtak”, de azt várják, hogy a jövőben a tettek is szinkronban legyenek a szavakkal.
Egy másik újságírói kérdésre, mely szerint mi lenne, ha a kormány megoldaná a zsidó szervezetek által kifogásolt fő problémát, az emlékművet, a Sorsok Háza ügyét és Szakály Sándor kinevezését, Heisler András leszögezte: nem ez az a három ügy az igazi probléma, hanem az a szellemiség, ami mögötte van. Annak a reményének adott hangot, hogy ha a Memento70 kezdeményezése sikeres lesz, az egyfajta társadalmi bizalmat jelez. „Jó lenne, ha a társadalom eljutna arra fejlettségi szintre, hogy elutasítja a történelemhamisítást” – mondta a MAZSIHISZ elnöke.
Kiss Henriette, a Scheiber Sándor gimnázium tanára felháborodásának adott hangot amiatt, hogy a kötelezően előirt tankönyvek meghamisítják a történelmi tényeket, és olyan alapvető értékeket hagytak ki az „irodalmi kánonból”, akik nélkül lehetetlen túllépni a kirekesztés légkörén.
A résztvevők felhívták a figyelmet arra, hogy a programok között különleges hangsúlyt kaptak az oktatási és ismeretterjesztő projektek és a Memento70-ben lehetőséget látnak arra is, hogy újjászülessen Magyarországon a civil adományozási kultúra.
