James McGaugh, az University of California Irvine tanára, amerikai bioneurológus, a jelenség egyik legnagyobb szakértője, aki részt vett a római Sapienzának a témában megtartott konferenciáján, a La Repubblicának beszélt a ritka szindrómáról.
”Azt kell megértenünk, hogy mi történt az ilyen képességű emberek agyában, hogyan rögzíti a dolgokat. Sokat haladtunk ugyan előre, de azt még nem tudjuk, hogyan hatnak egymásra az agy különböző területei. A stressz hormonjai kétségtelenül szerepet kapnak egy-egy történésnek az agyban való rögzítésében. Ezek a hormonok aktivizálják az agy különböző zónáit az emlékek kodifikálására” - magyarázta.
A szindróma, amelyet tudományosan 2006-an határoztak meg, nagyon kevés embert érint. Olaszországban, például, talán csak 20 embernek van ilyen szupermemóriája. Ilyen lehetett Pico della Mirandola filozófus, aki kívülről fújta Dante Isteni színjátékát és visszafelé is el tudta mondani.
McGaugh 2010-ben részt vett az amerikai televízió egyik programjában, amelyben a hipertimézia volt a téma. Az adás után több száz e-mail-t kapott olyanoktól, akik azt gondolták, hogy ebbe a kategóriába tartoznak. Gondos kiválasztás után a tudós jelenleg 55 amerikai, kanadai és ausztrál pácienssel foglalkozik.
„Az átlagosnál jobb memória sok előnyt biztosit birtoklójának, a munkában, a tanulásban, versenyekben, de vannak hátrányai is - mondja McGaugh - Főként, ha az illetőnek vannak olyan kellemetlen emlékei, amelyektől inkább meg szeretne szabadulni.”
McGaugh-nak volt egy olyan páciense, aki 12 éves koráig visszamenően életének minden részletére pontosan emlékezett és mindent megadott volna, hogy egy részüket elfelejtse. “Elmesélte, hogy agyában állandóan áramlanak az emlékek, szinte agyonnyomják, úgy érzi, hogy az emlékei rabszolgája. Analizáltuk a memóriáját neurológiai, pszichológiai tesztekkel, diagnosztikai scannerrel. Valóban szupermemóriája volt “ - mondta a bioneurológus.
Jill Price “A nő,aki nem tud felejteni” című önéletrajzi könyvében meg is írta ‚ milyen a szupermemória negatív oldala.
Vannak olyan agykontroll-módszerek, amelyek segítenek abban, hogy az ember megszabaduljon „felesleges” emlékeitől. Csak az a kérdés, hogy honnan tudja az ember, hogy mi a „felesleges”, mi az az emlék, amire egészen biztosan soha többé nem lesz szüksége az életben?