„Magamfajta”, aki annak idején ezt a „megtisztelő jelzőt” kaptam Morvai Krisztinától, esztendőkig észre se vettem, hogy őnagysága egyáltalán működik, éppen az Európai Parlamentben. Egyszer botor módra vitatkoztam vele, de hamar fölhagytam a gyakorlattal, mert rájöttem, hogy egyes ritka kivételektől eltekintve, Strasbourg-ban sem ügyelnek haragos szavaira.
Most is elsiklottam volna komáromi szereplése fölött, ha nem jó barátunkat, Avar Jánost rágalmazza meg, hazudik róla. Egyik Jobbikos bajtársa, helyi potentát, egyszer a képernyő előtt ülve valamit kapiskált, észrevett egy mondatot. De mert a lelkivilága alkalmatlan arra, hogy bármit is fölfogjon belőle, egyszerűbbnek találta, ha lefordítja a maga szellemiségére. jobbikosra ülteti át.
Morvai „magafajtának” ez elég volt arra, hogy a tények ismerete nélkül e változatot szentírásnak vegye, indulatos megjegyzéseket fűzzön hozzá. Hívéhez hasonlóan eltorzított képzeletét az sem befolyásolta, hogy Avar János a neki tulajdonított gondolathoz még hasonlót sem mondott. Engem ez nem lepett meg.
Szenvedélyes újságolvasó édesapám megkülönböztetés nélkül, minden nap hazahozta a friss napilapokat. Én is beléjük bújtam. A két szálasista, nyilas sajtótermékbe, a Pesti Újságba és a Virradatba is. Az ő stílusuk volt, hogy politikai ellenfeleik szavait, gondolatait kiforgatták, hazug módra, a maguk feje szerint magyarázták. Ferdítés, hamisítás? Ugyan már, ilyen volt a lelkük. És úgy látszik, ilyen is maradt.
Komáromban Morvai Krisztina ezt az örökséget vette át. Hűségesen, változtatás nélkül.
