A bejelentést hosszas jogi csatározás előzte meg. Ennek során bizonyítást nyert, hogy a holland államot, pontosabban három holland kéksisakost felelősség terhel három muzulmán férfi haláláért. A hágai legfelsőbb bíróság tavaly szeptemberben hozta meg az ezzel kapcsolatos jogerős ítéletet. Az eljárás során kiderült, hogy a három bosnyák férfi hiába kérte a holland békefenntartókat arra, fogadják be őket. Nem sokkal később megölték őket Ratko Mladic boszniai szerb hadseregtábornok csapatai.
A bírósági eljárást egy tolmács, valamint az egyik meggyilkolt férfi családja kezdeményezte. A tolmács, Hasan Nuhanovic fivérét és édesapját vesztette el a vérengzésben, s anyja is meghalt a boszniai háború során. 2007-ben egy tömegsírban találták meg apja földi maradványait, három évvel később pedig testvére holttestét is azonosítani tudták.
A másik meggyilkolt személy, Rizo Mustafic ugyan a holland békefenntartók, a Dutchbat főhadiszállásán dolgozott villanyszerelőként, mégsem fogadták be őt a kéksisakosok. Hollandia özvegyének és két gyermekének is 20 ezer-20 ezer eurót utalt át. A holland állam az eljárás során azzal érvelt, nem a kormányzat, hanem az ENSZ megbízásából kerültek Boszniába a békefenntartók, ezt a magyarázatot azonban elutasította a hollandiai bíróság.
A vádlók jogi képviselője, Liesbeth Zegveld szerint a kártérítés bejelentésének módja azt mutatja, hogy Hollandia nem tiszteli az áldozatokat. Szerinte ugyanis előzőleg a hozzátartozókkal is egyezkedni kellett volna. Kevesellte a kártérítés összegét is.
A Dutchbat főhadiszállására 5000 muzulmán menekült volna, miután az enklávét 1995. július 11-én elfoglalták a boszniai szerbek. A rosszul fegyverzett békefenntartók azonban semmiféle ellenállást sem tanúsítottak a szerbekkel szemben. A srebrenicai vérengzés során nyolcezer muzulmánt mészároltak le.