Nyilván nem azon dőlt el a vasárnapi választás, hogy Orbán és vazallusai a hivatalos és a nemhivatalos kampány utolsó hónapjaiban odaálltak mosolyogni minden darab helyére tett térkő és minden magyar zászlókkal feldíszített romhalmaz (értsd: építési terület) mellé, de azért mégis csak volt az embernek egyfajta "Végre elkészültek valamivel!"-hangulata. Nem a miniszterelnök által átadott pelenkagyár miatt, hanem például a harminc év után megépített négyes metró vagy a pofásra sikeredett Kossuth tér okán.
Akkor is, ha tudjuk, Orbán nélkül már régen kész lett volna a földalatti, és a Kossuth tér Horthy-stílusra való fazonírozása talán nem a legindokoltabban elköltött 38 milliárd forint volt egy gazdasági válságban vergődő országban. És persze köphetünk párat az olyan kamu-átadások miatt, mint a félkész Várkert Bazáré, amelyet pár nap után be is kellett zárni, vagy felemlegethetjük a négyes metró tegnapi leállását (persze erről is nyilván Demszky tehet, Tarlós megátkozta már párszor az Alstom-szerelvényeket).
De akkor is "kész" lettek, pontosabban meg tudták teremteni a "kész vagyunk"-hangulatot. Mert jelentőséget adtak neki, mert nem spóroltak a giccsel és a nagyotmondással még egy köztéri pad átadásánál sem. Mert belátták, hogy a kormányzásnak két igazi látszata van: mennyi pénz maradt a zsebünkben és mi épült meg. Térkő, márvány, beton és üveg írja a jelenkori történelmet. Hogy miből, mennyiből? A gyarmatosító Európai Unió pénzéből, hitelből vagy lopásból? Nálunk sosem számított. Mi elhisszük, hogy a politikusok építik az országot, nem a megvetett tőkések és a lenézett melósok. Ha megy metró, Orbán adta, ha nem megy, Orbán rontotta el.
2010-ben is meg volt az esélye a baloldali kormánynak, hogy ezt elhitesse a választók többségével, bár az elkerülhetetlen megszorítások miatt jóval kisebb. De nem ártott volna jobban megválasztani az átadandó műtárgyakat. Bajnai például egy olyan autópálya szakaszt adott át, amit utána engedély híján meg sem tudtak nyitni. Másra nem igazán emlékszem, a négyes metróra és a Kossuth térre viszont biztosan fogok. Ha akarok, ha nem.
