Szűkebb hazájában, Franciaországban viszont egész oldalas nekrológok búcsúztatták. A minőségi sajtó, a Le Monde, és a vezető értelmiségi hírmagazin, a Le Nouvel Observateur. Mert nagy írónő volt, annak ellenére, hogy pikáns témákat választott sztorijaiul. Régine Deforges ifjú leányként írta első "pornóját", leszbikus történetet, gimnazistaként esett bele kis barátnőjébe.
Ez a könyv eltűnt, ő maga pedig később már "erkölcsös", vagy annak mondott ösztöneit követte. A férfiakat. Apja Afrikába keveredett, ő maga vonzó férfira lelt, kockáztak. Ha veszít, mondta, férjhez megy a csábítójához. Veszített, de hamarosan el is váltak. Visszatérve Párizsba, a hölgy könyváruház eladója lett, és szeretője egy íróembernek.
Megszületett közös gyerekük, visszaemlékezéseiben Régine azt írta, "ha beleszerettem valakibe, kölyköt csináltam, de szerencsémre nem lettem harminchatszor szerelmes". Harmadik lánya már férjétől született, Wiaztól, a nagynevű rajzolótól, François Mauriac unokájától, akivel haláláig élt.
De egy nagy barátság határozta meg a sorsát, egy jogásznő, bírónő, a francia jogélet első női vezető bírája. Védelmébe vette őt, hogy nem "pornó írónő", hanem igenis jelentős alkotó, ő serkentette, alapítson önálló kiadót. Ennek a hölgynek is köszönheti rangját és hírnevét.
Régine azzal búcsúzott az élettől, hogy "az öregség annyi mindent száműzött mellőlem. A szellemem nem vénült meg, de a testem nincs összhangban ezzel. Törékenynek érzem magam, nem kedvelem ezt az állapotot".
