- Milyen hangulatban telik a készülődés?
- Kicsit fáradt vagyok. Az utolsó hetek, napok feszülten telnek. Ez egy bonyolult sakkjátszma, amelynek a végére precízen össze kell állnia. A felszerelésnek, a felkészülésnek, a háttércsapatnak, mindennek.
- Kik tartoznak a háttércsapatba?
- Jó, hogy kérdezi. Ők igazságtalanul kevés figyelmet kapnak, pedig egy ilyen kísérlet közös erőfeszítés. Van egy alaptábor-vezető, Török Edina. Az ő feladata, hogy az alaptáborban fogadja a meteorológiai előrejelzéseket, ő tartja velem a kapcsolatot, fotókat készít. Van egy meteorológiai csapatom is, akik egy megbeszélt séma szerint küldik az előrejelzéseket, tájékoztatnak a szélsebességről, a levegő relatív páratartalmáról.
- Ott a helyszínen hányan lesznek?
- Egy nemzetközi csapathoz csatlakozom, nem lenne ugyanis értelme egyedül felépítenem az alaptábort, a konyhasátrat és minden egyebet. Úgy hat-hét hegymászó lesz a nemzetközi csapatban, meg persze a nepáli személyzet.
- S együtt másznak?
- Nem. Egy időben indulunk Katmanduból terepjárókon az alaptáborig, de onnan már nem feltétlenül mozgunk együtt. A csapatnak persze lesznek segítői, helyi serpák. Én a magam sátrát és élelmét magam viszem, de nyitott vagyok arra, hogy bárkivel együttműködjek a hegyen. Tegnap kaptam a hírt, hogy angol hegymászó barátom, Bill is ott lesz a hegyen, lehet, hogy együtt indulunk majd. De a helyiek között is van egy serpa, akit kedvelek, nem leszek magányos.
- Ismerős a terepen?
- Az északi oldalon a 2006-os első utam óta többször jártam. Hét próbálkozás közül négyszer ezen az északi „normál úton” másztam, legutóbb 2012-ben.
- S egyszer már nagyon közel volt a csúcshoz…
- Igen, 2007-ben Várkonyi Laci barátommal 200 méterre megközelítettük a csúcsot, de akkor visszafordultunk. Lejárt ugyanis a magunk elé tűzött „visszafordulási idő”, nem akartunk kockáztatni. Azon a magasságon 200 méter megtétele akár öt órát is igénybe vehet. Nagyon be kell osztani az erőt, ugyanis a visszaút sem gyerekjáték. Érdemes tehát előzetes tervet készíteni, s azt be is kell tartani, mert szélsőséges körülmények között, azon a magasságon az ember nehezebben hoz helyes döntéseket.
- Most is így lesz?
- Természetesen. A tervek szerint este 10-12 között indulok a csúcstámadásra a 8300 méter magas 3-as táborból és másnap délig mászok. Ha ezalatt elérem a Mount Everest csúcsát, nagyon jó, ha nem, megfordulok. Elvileg 10-11 óra alatt fel lehetne jutni, de a mászási sebesség sok mindentől függ. Az mindenesetre önmagáért beszél, hogy magyar hegymászónak oxigénpalack nélkül még nem sikerült elérnie a föld legmagasabb pontját. Pedig tizen, talán tizenegyen próbálkoztak eddig.
- Köztük Erőss Zsolt, bár ő oxigénpalackkal mászott. A mostani pálya milyen messze van ahhoz a helyhez, ahol ő végleg eltűnt?
- Ez egy másik hegy.
- Mi van ilyenkor az ember lelkében, hetekkel a csúcstámadás előtt? Félelem, szorongás, a várakozás izgalma?
- Feszültség, de ez még nem a mászás izgalma, inkább a szervezésé, hogy minden a helyére kerüljön. Maga a táborlánc építése április 15-én kezdődik, s egy hónapig tart. Sátrakat helyezek el a hegyen, élelmet, gázt, egyéb felszerelést. Ezalatt a szervezetem akklimatizálódik, s jöhet a csúcstámadás. Úgy május közepére, végére várható, hogy táborról táborra haladva közelítem a Mount Everest csúcsát.
- Hogy lehet közben önnel kapcsolatot tartani?
- Főtámogatóm, a SPAR létrehozott egy expedíciós honlapot, ott nyomon lehet követni a mozgásunkat a hegyen. Lesz nálam műholdas telefon is, ez lesz a kapocs köztem és a világ között.