Egy kutatócsoport a Nature-ön publikált egy tanulmányt, amely új megvilágításba helyezi a földi magmatizmust és a lemezek tektonikáját.
A kiinduló pont a kutatók számára az olivin volt, amely ásvány teszi ki a Föld belsejének 60 %-át a felszíntől 410 km-es mélységig. Ez az ásvány a nyomás és a hőmérséklet emelkedésének hatására úgy változik, hogy formája ugyanaz marad, de atomjainak elhelyezkedése más lesz. Wadsleyit és ringwoodit lesz belőle és a felső és az alsó földköpeny között helyezkedik el az úgynevezett átmeneti zónában 410 és 660 km. mélységben - valószínűsítik a kutatók. A szeizmikus hullámoknak a mélységben való terjedését elemezve a kutatók szerint ebben a zónában kell lennie egy kevésbé sűrű anyagnak. Így laboratóriumban előállítottak olyan lazább wadsleyitet és ringwooditot, amely képes volt magába fogadni 2,5 % vizet, ezzel megközelítve az olivin tömörségét. Ebből aztán arra a következtetésre jutottak, hogy az átmeneti sávban vízoázisok lehetnek a Föld belsejében.
A kutatócsoportnak most először arra is volt lehetősége, hogy azonosítson egy ringwooditot egy olyan gyémántba zárva, amelyet a brazil Juina körzetben lévő lelőhelyen találtak. A gyémántban lévő ringwoodit 1,4 % vizet tartalmaz.
„A felfedezés - magyarázta Fabrizio Nestola, a csoport tagja - nemcsak azt teszi lehetővé, hogy megmagyarázzuk a mélységi szeizmikus tomográfiával megfigyelt anomáliákat, hanem hogy teljesen új képet kapjunk Földünk belsejéről.”
Az 1,4 % víz a ringwooditban azt jelenti, hogy az átmeneti zóna víztartalmát átlag 1 %-ra lehet becsülni. Ez az 1% pedig megfelel kb. 8 km-es folyadékfelületnek a Föld egész felszínén. Figyelembe véve, hogy a Csendes-óceán a Föld felületének kb. egyötödét borítja és átlag 4,2 km mélységű, összehasonlításul, ez olyan, mintha a Föld belsejében 10 óceánnak megfelelő vízmennyiség lenne.
