A befektetett pénz látszólag megtérült: Magyarország turisztikai látványosságait bemutató riportok jelentek meg a CNN-en, a New York Times-ban, az angol Daily Mail-ben és a Sunday Times-ban a budapesti romkocsmákról, termálfürdőkről, a magyar gasztronómiáról.
A travelo.hu szerint a Magyar Turizmus Zrt. az utóbbi három évben - külföldi partnereivel közösen - több mint háromezer külföldi tévést és újságírót látott vendégül. A tanulmányutak szervezése az egyik legköltséghatékonyabb marketingeszköz. A kérdés csak az: a megvendégelt újságíró tényleg a valóságot látja-e?
Jeanine Barone az amerikai Huffington Postban írt még 2012-ben lelkendező cikket Budapest turisták által kevésbé ismert látványosságairól, például az Instantról és a Húspatikáról. Ami az utóbbit illeti, nincs miről beszámolnunk, jó ideje zárva tart. Az Instant is csak késő délután nyit ki.
Amikor dél körül arra jártunk, egy alighanem ott dolgozó bizalomgerjesztő fiatal ténfergett ki a fényképek alapján meglehetősen szürreális ajtaján, térdig letolt farmerben a fehérneműjét igazgatva. Idézünk néhány magyar véleményt: "Ritka primitív őreitek vannak"
"Innen üdvözlöm a tegnap a bárban dolgozó barnahajú pultos lányt, aki teli torokból magyarul üvölt a külföldiekkel, aztán, mikor nemtetszésemet fejezem ki, még én vagyok a bunkó, akit nem akar kiszolgálni. Hozzáteszem kólát ittam csak. Gratulálnék a munkamoráljához!"
"Ez az a hely, ahol a személyzet lopkodja a mobilokat, akkor kihagyjuk inkább, srácok ti pedig gyűjtögessetek inkább telefonra - megéri". "Rengetegen kedvelik ezt a helyet, akár jó is lehetne, de a lopások száma mértéktelen, elég egy folyosón végigmenni és a telefonodnak búcsút inthetsz, ha józan vagy, ha nem!"
"Az áraitok irreálisnak ahhoz képest, amit adtok. Kár hogy nem tudok fél csillagot adni. Ez csak egy baj a sok közül. A biztonságiakról meg hát inkább nem is beszélek, ez egy vicc" "Egyre rosszabb hely. Ezt volt munkatársként sajnálattal kell közölnöm. Az őrök primitívségének pedig már-már semmi sem szab határt. Aki teheti, válasszon színvonalasabb helyet."
"Én szeretem ezt a helyet, eddig mindig jól éreztem magam! Lopkodás mindenhol van a mai világban, vigyázz jobban az értékeidre! A wc-s néni az külön kategória, ha meg nem tetszett a hely, ne menjetek oda többet." Ez utóbbi tanácsot megfogadhatja, vagy elutasíthatja kedve szerint bárki. Stephanie Fsadni tavaly nyáron írt cikket a Sunday Timesban. Ő "a menő Gozsdu Udvarban" vacsorázott, majd pálinkát ivott a "romkocsmák Mekkájában, a Szimpla Kertben".
A Gozsdu Udvarban több étterem és bár van. Tapasztalataink szerint az árak is elviselhetőek, nagyjából 2000 forintért már minőségi ételt lehet enni, az adagok is rendben vannak, ahhoz képest, hogy egy gyorsétteremben 1500-ért kapni egyenkosztot. A Gozsdut nemcsak a külföldiek kedvelik, a környék is ide jár ebédelni. Viszont hangulatában nincs semmi különös, egy fiatal csak úgy jellemzi: sok vályú egy helyen. Megoszlanak az internetes vélemények is:
"Nagyszerű kocsmák, gasztro-pubok minden nap, aranyos kis vásár vasárnaponként" "Nagyon jó pubok, nagyszerű hangulat, aranyos, kézzel készült dolgokat lehet kapni" "Fantasztikus kézműves vásár minden vasárnap! Kicsit drága lehet, úgyhogy hozd magaddal az összes pénzed!"
És egy bedurvult magyar hozzászóló: "Attól, mert az angol és egyéb külföldi hordák ide gyűlnek kajálni és vegyülni, attól mert ez a sikk a magyar Y generációs értelmiségi és/vagy állástalan és/vagy szingliségüket tíz körömmel védő és/vagy kitörésre vágyó értelmiségi körökben, még nem fogom magam hanyatt dobni a helytől.
Ettem már ott jót, ittam is jót, de ár/érték arányban nem olcsó!! Egyébként a hely koncentráltságát illetően SOK!!! TÚL SOK!!! Nekem SOHA nem lesz a kedvencem! Még akkor sem, ha bizonyos politikai és gazdasági körök el vannak ájulva attól, hogy milyen jó irányban fejlődik Budapest belvárosa."
A Szimpla Kert az első benyomásra nem túl bizalomgerjesztő, főleg a bejárat sötét és lepukkant, bár ez alighanem a romkocsmák sajátja. A bejutáshoz két ipari pévécé-szalagfüggönyön kell átverekedni magunkat. Benn a romkocsmák szokásos bohém hangulata, több kisebb, szeparált helyiség, tánctér. A pultosok közlékenynek, segítőkészek, amíg meg nem jelenik a sajtóreferens.
Merthogy az is akad: Vendely Barna szerint sok a külföldi vendég, főként olyanok, akik először járnak nálunk. Az árak nem érnek a plafonig, nem az eurós, hanem a forintos zsebre szabták őket, ezért budapesti egyetemisták is szeretnek ide járni. A mellékhelyiség is tiszta, igaz, még csak az elején jártak a napnak. Vendégbarátnak tűnik, bár az azért költői túlzás, hogy a Romkocsmák Mekkája" volna. A külföldi vendégeket mindenesetre elragadja a hevület:
"A legjobb bár Budapesten, barátságos emberek!" ,,Ha Budapesten vagy, ez egy "muszáj látni" bár! - és ugyanez a hozzászóló mondta: "Figyelj a személyzetre! Lehúznak, amikor csak alkalmuk adódik rá! Légy tisztában azzal, mi mennyibe kerül!"
"Nagyszerű Pub és kedves emberek. Ne ítélj a dekoráció alapján" "Tele piszkos, alkesz kölykökkel és rossz italokkal" "Nagyszerű hangulat, helyi és külföldi emberekkel, egy helyen" "Néha kicsit túlzsúfolt, nehezen hallani a zenét".
A végére marad minden turista, újságíró és Margaret Thatcher 1984-os látogatása óta minden politikus szinte kötelező programja, a Nagycsarnok, amely nem hajlandó megkopni. Hangulatos, az eladók segítőkészek, a külföldiekkel is képesek kommunikálni. Nagy a választék, az árak is rendben vannak. A turisták kommentjei szerint: "A legszebb piac a városban" "Minden hozzávalót megtalálhatsz egy tipikus magyar fogáshoz" "A szuvenírek itt sokkal olcsóbbak, mint másutt."
De azért a magyar látogatók között itt is akad egy, aki arra figyelmeztet: "A hátsó részen áruló figuránál NEM szabad vásárolni, mert átvágja az embert... főleg a turistákat." Hát ilyenek vagyunk futtában, vendégszemmel és hazai szemmel. Olyanok, mint bármely más ország. Meglehet, a lényeg tényleg csak annyi, hogy beszéljenek rólunk, ha pénzbe kerül is?