Ez természetes, hasonló helyzetben ugyanis a valutaalap diktálhat, ha már a szervezet adja a pénzt. Az egyik feltétel azonban a gáztámogatások leállítása. A másik pedig, hogy az ukrán jegybank szüntesse meg a hrivnya támogatását, vagyis hagyja a nemzeti valuta értékének csökkenését. A harmadik feltétel pedig a bürokrácia és a korrupció elleni harc.
Az egyetlen gond az, hogy ezeket a feltételeket az IMF már korábbi Ukrajnának való hitelfolyósításai alkalmával is megfogalmazta, mégsem történt semmi. 2008 novemberében az IMF 16,4 milliárd dolláros hitelben állapodott meg Kijevvel, mert a válság kitörése után drámai mértékben csökkent az ország valutatartaléka, s menekítették ki az emberek tőkéjüket az országból.
Az IMF cserében drámai költségcsökkentést követelt. Többek között azt, hogy jelentsen emeljék a gáz árát. Az akkori kijevi adminisztráció azonban kitartott a szubvenció mellett, így mesterségesen tartotta alacsonyan a gáz árát. Az állami kiadások lefaragása helyett ráadásul a parlament magasabb minimálbért és nyugdíjat szavazott meg. Ezzel az IMF is elvesztette türelmét, amely az ígért összegből 11 milliárdot folyósított, majd felfüggesztette a hitelprogramot.
Az IMF aztán 2010 júliusában új, 15,5 milliárd dollár értékű hitelprogramban állapodott meg Ukrajnával. Ezúttal sem maradtak el a szigorú feltételek, s ezúttal is a gázár felemelése volt az egyik fő követelés. Ukrajna ismét ígéretet tett az államháztartási hiány mérséklésére. Viktor Janukovics új elnök azonban nagyrészt nem teljesítette a követeléseket. 2013-ban a valutaalap azt közölte, kisiklott az új hitelprogram is.
Hogy a legújabb hitelmegállapodást siker koronázza-e, senki sem mondhatja meg. Mindenesetre az új adminisztráció kilátásba helyezte a gázárak jelentős emelését, május 1-től 50 százalékkal. Az energiavállalatok számára az emelés 40 százalékos lesz.