A két borjú február végén és március elején látta meg a napvilágot, az idősebb hím, a fiatalabb pedig nőstény. Az anyák az első pár hetet egyedül töltötték a borjaikkal a kifutó melletti épületben, de most már újra együtt van az egész család.
Szegeden a nemzetközi fajmegmentési program keretében 2009 óta nevelnek lóantilopokat, először csak bikákat, majd 2011-ben egy portugál állatkertből érkezett két tehén is.
A fakó lóantilop a második legnagyobb termetű antilopfaj a jávorantilop után, testtömege 220-300 kilogramm, testhossza 2-2,5 méter, marmagassága pedig 140-160 centi. Híres arról, hogy szemben a többi antiloppal az akár egyméteresre is megnövő szarvát nemcsak az egymás elleni viaskodásokra használja, hanem keményen szembeszáll a ragadozókkal. Az egyik legvehemensebb természetű antilop, a kifejlett egyedek még a nagyragadozóknak, oroszlánoknak és hiénáknak is nekitámadnak. Így elsősorban csak a fiatal és idős példányok esnek a ragadozók áldozatául.
Az ember a modern lőfegyvereivel azonban sokkal nagyobb veszélyt jelent a lóantilopokra. Bár a fakó lóantilopok még nem számítanak veszélyeztetetteknek, a túlzott mértékű vadászat és az élőhely pusztulása következtében az elmúlt időszakban drasztikusan csökkent létszámuk.
A fakó lóantilopok Afrika fás szavannáin 6-12 fős csapatokban élnek, melyeket egy-egy kifejlett hím vezet. A fiatal hímek hároméves koruk táján elhagyják a szülőcsoportjukat, és agglegény csapatokba állnak össze. Nappal aktívak, de a melegebb időszakot az árnyékban töltik, fűvel és levelekkel táplálkoznak, naponta akár 200-400 hektárt is bejárnak, de a vízlelőhelyektől néhány kilométernél messzebb sosem távolodnak el.