Megint közösen tömegközlekedik Orbán Viktor és Tarlós István - mi lesz ebből? Bár a kormányfő a Demszky-karóktól megtisztított Budapesten még nemzeti hajvágásra is csak a TEK kivont kardja és a páncélozott kisbusza langymelegében megy, és a főpolgármester sem gyakran száll BKV-járműre, most megteszik. Közösen szállnak fel a 4-es metróra, miután átvágják a nemzeti színű szalagot. Az embernek ilyenkor kicsit összeszorul a gyomra - a hasonló közös utazások vége általában valamilyen lex. Ám a mai nap más.
Ezúttal kedélyes vigyorok közt nem születik lex Balettintézet senki fejében. Mert sötét van. Olykor a fejekben is, de leginkább az alagútban. A föld alatt vagyunk, nyújtogathatjuk a nyakunkat, forgathatjuk a szemünket, de a sötét metróalagútban nincs semmi ellopni - pardon, einstandolni - való. Másrészt épp szusszan a törvénygyár is: nincs, aki a hajnalos műszakban bemenjen, és csipás szemmel, feltűrt ujjú köpenyben jogszabályt fabrikáljon. Mindenkinek jobb ez így.
A mai nap azért is más, mert az embernek a keze is ökölbe szorul kicsit. Annak a feudális dölyfnek a láttán, hogy a választások előtt pár nappal éppen az a két ember sütkérezik a beruházás fényében (copyright by Tarlós), akik a legtöbbet köpködték azt az elmúlt 10-15 évben. Hiányoznak a ceremóniáról viszont olyanok, akik politikailag vagy szakmailag majd' a fél életüket feltették erre a projektre. Ők talán több ezer kilométer távolságból, otthon a tévé vagy a számítógép előtt ülve érezhetnek valami keveset az élményből. Ennyi "jár". Örüljenek, hogy nem egy cellában ülnek, nemde?
A "szerencsésebbek" talán kaptak meghívót, és legalább a helyszínen lehetnek. Még ha a huszadik sorban is kell állniuk, olyan vendégek feje felett átnézve, akik az első sorokban unatkoznak és semmi közük nem volt az egészhez, nem is cserélnék soha a szolgálati, kéklámpás Audit vagy Skodát a tömött metrókocsira, de úgy hozta a fülkeforradalom, hogy valamilyen pozícióba kerültek, és most itt a helyük: két unalmas választási alapkőletétel és mozgósító kampányfórum között.
A végén azonban az ajtók záródnak, és nekik is menni kell. A metró viszont marad. Kicsit savanyú, kicsit sárga, de végre a miénk, budapestieké.