Orbán lenéz. Nem csak rám, hanem engem. A megállóban, jó magasról, hogy ne tudjak neki bajuszt festeni. Lenéz, mert azt gondolja, annyira primitív vagyok, hogy azt se tudom, hogy ő a miniszterelnök. Neki azt bizonyítani kell, hatalmas arccal, sőt arcképes igazolványon. Bár milyen igazolvány az, amelyiken nincs ott a neve? Amerikából 25 év után hazatért barátom pár napja az utcán rákérdezett, hogy ki ez a bohócarcú. Megmondtam, és majdnem beájult azzal, hogy Orbán egy jóképű, cuki kis forradalmár volt. (A barátom kicsit meleg.)
Ez a “Magyarország miniszterelnöke” is rosszul hangzik. Az otthontalanság érzetét kelti. Bennem és még más százezrekben is. Én például elvágyom innen. A Magyar Köztársaságba. Ha az államformát sunyi fülkepuccsal szétverik, akkor zűrzavarok keletkezhetnek. Mert ugye népköztársaságot nem lehet csinálni, királyságot lehet, de még kell hozzá egy ciklus. Addig föl kellene építeni valami új államot, vagy legalább működtetni a maradékot. A vénülő plakátkirályfi persze nem tud mindenkire figyelni. Másképp nem történhet meg, hogy az egyik számonkérő szóvivője, bizonyos Zsigó Róbert 11 ezer liter benzint autózgat el 4,5 millióért, miközben Orbán nevében naponta másokon kér számon bármit, ami éppen eszébe jut.
Az állam nem működik. Vagyis inkább: jobb lenne, ha nem működne, és újra építenénk, mint ha csak így tud működni, abból nagy baj lesz. Lassan kiderül, hogy milyen igaza volt annak a Horváth nevű hős kisembernek, aki rettegve bár, de a hatalom pofájába nyomott egy zöld dossziét. A héten megtudtuk, hogy az Orbán-állam vezető képviselői, mégiscsak megakadályoztak bizonyos áfás vizsgálatokat. És ki az a hülye, aki elhiszi, hogy a sok száz milliárdos csalásokból nem kapott részesedést a mi emberileg és erkölcsileg porig pusztult politikai osztályunk?
Borzasztó lehet Orbánnak lenni. Nem röstelli, hogy a választási lejtő odáig csúszott, hogy az állam már azt is megengedi magának, hogy nemcsak a külföldre menekült polgárainak nem biztosítja a választási - levélben való - szavazás lehetőségét, hanem a saját külföldön szolgáló katonáinak sem. Meghalni jók vadidegen földön, de ne levelezgessenek, ne pofázzanak bele abba, hogy ki legyen a miniszterelnök. Ha valaki meghal közülük, akkor így a hősök, úgy a mi fiaink. Csak kussoljanak. Ha Orbán győz és bekiáltja a királyságot, akkor persze először csak kormányzó lesz. Nem a katonák adják majd az új vitézi rend gerincét, mert azok már a trafikosok és a földhabzsik.
Zűr és zavar. És alapszinten pisszegő félelem.
Milyen ország az, ahol meghal egy ember a rendőrautóban, és napokon át mindenki csak arról beszél, hogy bizony az nem természetes halál - noha szinte biztosan az volt? Ez az a pillanat, amikor fordult a kocka: az alattvaló el tudja képzelni, hogy az államhatalom, pláne a párthatalom elteszi láb alól azt, aki kellemetlenné vált. Pláne, hogy alig pár napja meghalt egy másik ember, aki eladott valamit az államnak, pedig nem is akarta eladni. Rendkívül veszélyes, ha az államot a népek nem csak rablónak gondolják, hanem gyilkosnak is. Most szólok: évekig beszélünk majd ezekről. A Fidesz bélyeget kapott.
De így jár az, aki elveszi a népétől az alkotmányt, a köztársaságot, és csak azt tudja üzenni, hogy ő a miniszterelnök.
