2010 nyarán hirdette meg Orbán Viktor az Új Széchenyi Tervet, amelytől a gazdaság belendülésén túl az egész ország újjáépítését várta. A 2011-től induló programot olyan nagyhorderejű változások elindítójának tartotta, mint a háborúban lerombolt infrastruktúra, illetve 1989 után a politikai rendszer újjáépítése volt. A terv a vállalkozások adó- és járulékterheinek csökkentését, az adók számának visszavágását, a vállalkozásokat terhelő bürokrácia (2800 milliárd forint) megfelezését, a banki és az uniós forrásokhoz való hozzájutás egyszerűsítését, a versenytorzítás felszámolását és a gazdaság jogbiztonságának helyreállítását ígérte. Hét kitörési pontot jelölt meg, úgy mint az egészségipart, a zöldgazdaságot, az otthonteremtést, a KKV-k üzleti környezetének javítását, a tudásgazdaság, és a közlekedés fejlesztését, valamint 10 éven belül egymillió, adózó munkahely létrehozását a cégek által.
Az Új Széchenyi Tervre alapozva születtek meg azok a kormányzati prognózisok, amelyek rendkívül dinamikus növekedést irányoztak elő. A 2010 őszén készített előrejelzés 2011-14 között 38 százalékos állóeszköz-felhalmozást prognosztizált - évről évre magasabb ütem mellett. De még a 2011 tavaszán megjelentetett konvergencia-program visszafogottabb, konzervatív változatában is 25 százalékos bővülésről álmodtak.
Ehhez képest a 2013-ig felmutatott teljesítmény több mint lesújtó. A bruttó állóeszköz-felhalmozás az elmúlt négy évben 13 százalékkal visszaesett, a szűkebb tartalmú beruházások 8 százalékkal hanyatlottak. Mindkét mutató azt jelzi, hogy az állóeszköz-fejlesztések mennyisége 2013-ban a 2001-2002-es évek szintjét érte el, és értékben is csak a 2006. évit haladta meg.
Tény, hogy a válság mélypontján, 2009-ben a hazai beruházások az unió átlagánál kevésbé estek, viszont az ezt követő felépülés nálunk lényegesen lassabb volt. A mi 13 százalékos, négy év alatti zuhanásunkkal szemben az unióban csak 4 százalékos elmaradás jelentkezett. Németországban az elmúlt négy évben ugyanakkor 10 százalékkal nőttek a fejlesztések; a csehek kivételével a visegrádiak is kilőttek, nem beszélve a balti országokról, de még a románok is leköröztek bennünket.
A beruházások zuhanása a potenciális növekedés és a versenyképesség romlását vetíti előre, amiből további növekedési deficit és lecsúszás következik. Nem véletlenül javasolta a múlt év őszén Matolcsy György Olli Rehnnek - akit az unió sikertelen válságkezelése miatt ugyanekkor lemondásra is felszólított -, hogy az unióban célozzák meg a 25 százalékos beruházási rátát. Javasolhatta volna ezt ugyanekkor Magyarország miniszterelnökének is, annál is inkább, mert az állóeszköz-felhalmozás GDP-hez mért aránya 2013-ban 18,1 százalékos volt, alacsonyabb a válság mélypontján, 2009-ben mértnél.
Sőt, ezért lett volna oka Orbán Viktort is felszólítani a lemondásra, azzal együtt, hogy a saját fejére is hamut kellett volna szórnia, hiszen az Új Széchenyi Terv 2011. januári indításakor 25 százalékosra ígérte a ciklus végére a felhalmozás rátáját. Ettől nagyon messze vagyunk, de még attól a 2011. évi konvergencia-programban megfogalmazott, józanabb elvárástól is, hogy a fejlesztések aránya érje el a GDP 22 százalékát. Ennyire lenne ugyanis kb. szükség ahhoz, hogy az elhasznált állóeszközök pótlódjanak. Minthogy ez sem teljesült, Berzsenyi szavaival: "Romlásnak indult hajdan erős magyar!". A beruházások részletesebb vizsgálata még inkább alátámasztja e drámai véleményt.
- A hazai lakásállomány szinten tartásához évente legalább 40 ezer lakásnak kellett volna megépülni, amit ahogy ezt Matolcsy György az Új Széchenyi Tervben be is vállalta. Ám a megálmodott 160 ezerből a ciklus idején csak 51331 teljesült úgy, hogy évről évre zsugorodott a használatba vett lakások száma. Tavaly már olyan alacsony szintre esett, amilyent a magyar statisztika még sosem mért.
- Az ötven fő feletti vállalkozások - amelyek a magyar gazdaság húzóerejét képviselik -, beruházásai nem bővültek évi átlagban egy százalékkal sem, holott ebben benne vannak a Mercedes, az Opel, az Audi nagy fejlesztései is (amelyeket jobbára még az előző kormányzati ciklusban határoztak el). Nem kicsit, hanem nagyon visszaestek az állóeszközpark bővítései, korszerűsítései több, alapvetőnek tekintett ágazatban. Négy az év alatt az építőiparban 25 százalékkal, az informatikában 22 százalékkal, a vendéglátásban 11 százalékkal csökkentek a beruházások. S törvényszerűen történt ugyanez a különadókkal sújtott ágazatokban, így az energiaiparban 37 százalékkal, a pénzügyi szférában 18 százalékkal, a szállítás, távközlésben 27 százalékkal és a kereskedelemben 13 százalékkal zuhantak a fejlesztések.
A versenyszféra említett szegmensében 2013-ban, amikorra valamelyest már javult a helyzet, a GDP-ben mért beruházási ráta alacsonyabb volt a 2009. évinél, de az Orbán-kormány egyetlen évében sem érte el a válság mélypontját jellemzőt.
- A munkaalapú társadalom építésének előbbi pontban felsorolt kudarcaival szemben a Fidesz által improduktívnak tartott területeken, a költségvetésből finanszírozott közigazgatásban, védelemben, társadalombiztosításban a beruházások négy év alatt 42 százalékkal nőttek, és a költségvetési szféra egészében is 32 százalékkal bővültek, ami hihetetlenül nagy aránytalanságra utal a cégberuházásokkal szemben.
Négy év átlagában a jelzettnél is nagyobb lett volna a beruházások zuhanása, ha a múlt esztendőben Lázár János parancsára (aki átvette az uniós pénzek kihelyezésének felügyeletét) nem kezdtek volna hozzá szédületes iramban az uniós források kiszórásához. A miniszterelnök megbízottja NFÜ-nél történt látogatásakor kijelölte a helyes irányt, megmondta a "tutit": a rossz döntés is jobb a nem döntésnél. Így aztán a második negyedévtől megszakadt a beruházások lejtmenete és a növekedés erősödő dinamikájúvá lett. Pontosan kitapinthatóan azokon a területeken, ahol az ezerszer elutált Európai Unió pénzei mozgatták be a fejlesztéseket, így a mezőgazdaságban, a vízgazdálkodásban, a közlekedésben (út- és vasútépítések), az építőiparban és a költségvetési szférában.
Az Új Széchenyi Tervben vázolt nagyívű beruházási tervekből ennyire futotta, de az uniós források nagyobb bevetésével is csak lecsúszásunk fékezését sikerült elérni. Ez azonban vajmi kevés azoknak a ciklus elején megfogalmazott ígéreteknek (Orbán Viktor) a teljesüléséhez, hogy versenyképességünk javulásával Magyarország ismét a régió éllovasa lesz. A 2010-ben kormányra kerültek mertek nagyot álmodni, de mindent elkövettek ahhoz, hogy ezek az álmok ne teljesüljenek. Mindent, ami csak fékezhette a fejlesztéseket, és alááshatta a magyar gazdaság jövőbeni potenciális növekedését is. Nem állítom, hogy szándékosan tették, nem a hazai állóeszköz-park lepusztítása volt a cél, de az új, második rendszerváltást elérni kívánó politikának ez lett az egyik legkárosabb következménye. Lánczi András a minap ki is fecsegte: "…itt politikai forradalom zajlik gazdasági következményekkel" (Heti Válasz, 2014. márc. 20.).
Tegyük hozzá, ez a "forradalom" súlyos, jövőt pusztító gazdasági következményekkel jár, olyanokkal, amelyek alapvetően hekkelték meg a beruházási klímát. Ki akar befektetni bóvli kategóriába sorolt országban, ahol kiiktatták a jogbiztonságot, megtámadták a magántulajdonlás biztonságát, ahol a gazdasági szabályozás teljesen kiszámíthatatlanná vált (mert például évente 6-8-szor módosítják a költségvetést), kivéve a tűz körül ülőknek? Ahol a piac törvényeit a személyes politikai kapcsolatok felülírhatják, ám ezek sem biztosak, mert az irányításban "percemberkék dáridója tart". Ahol a három csapás törvényét a bankokkal szemben is érvényesítve (különadó, végtörlesztés, tranzakciós illeték) lefagyasztották a pénzintézetek aktivitását, elfelejtve Széchenyi hitelről szóló tanításait.
Pontosan az ellenkezője történt annak, mint amit Orbán Viktor a kormányprogramban felvállalt: "A nemzeti ügyek kormánya … felszámolja a szabályok gyakori módosításának gyakorlatát. A vállalkozásokat érintő előírások módosításának feltételeit megszigorítja: egy előírás megváltoztatását a több évre előre megtervezett felülvizsgálatot megelőzően csak kivételes esetben teszi lehetővé… kiszámíthatóvá és tervezhetővé teszi a jövőt."
Az Orbán-kormány elmúlt négyévnyi regnálása alatt csak a kiszámíthatatlanság vált kiszámíthatóvá, tervezhetővé.