Fogyókúra-programokban nincs megállás: éppen csak elterjedt az 5:2 diéta, máris akadnak, akik tovább fejlesztik a módszert. Igaz, ehhez még több figyelem és kitartás kell, de megéri.
Nagy-Britanniából terjedt el az elmélet, amelyet az emberi szervezetnek a kőkorszaki körülményekhez való alkalmazkodásából vezettek le. Az emberiség hajnalán, mint tudjuk, az ember nem akkor evett, amikor akart. Amikor sikerült valami zsákmányt elejteniük, akkor ettek, amikor nem, akkor napokig koplaltak. Szervezetük alkalmazkodott ehhez a gyakori szünethez. A sikeres napokon felhalmozta a zsírt, a szűk napokon pedig elfogyasztotta. Mivel nem volt mozgáshiányuk sem, a Homo Sapiens fossilis törzseiben nem dívott az elhízás.
Az 5:2 diéta is erre épült, kezdetben azt tartották optimálisnak, hogy 5 napon át lehet korlátlanul enni, míg a következő két napon legfeljebb 5-600 kalóriát szabad bevinni. A legújabb kutatás azonban, amelyet Nuala Byrne professzornő végzett az ausztráliai Queenslandben, még hatékonyabb módszert dolgozott ki. Kísérletében 36 elhízott ember vett részt. Az egyik csoport 16 héten át folyamatosan diétázott. A másik csoport két hétig erősen táplálkozott, két hétig pedig böjtölt összesen 30 héten át, vagyis ugyanolyan hosszú ideig tartott a diétájuk, mint a másikaknak. Az eredmény megdöbbentő volt: a közbülső diétán élők átlagosan 12 kilót fogytak, míg a folyamatosan böjtölők csak ennek a felét.
A szakértők azzal magyarázzák a jelenséget, hogy a tartós koplalást a szervezet úgy fogja fel, hogy lelassul az anyagcsere, és ezáltal inkább elraktározza, mintsem elégeti a zsírokat. Ez megfigyelhető volt a koncentrációs táborok lakóinál, akik így tudták túlélni a hónapokig tartó éhezést. A váltakozó diétánál viszont a szervezet már nem jelez vészhelyzetet, helyreáll a rendes anyagcsere, így az eredmény sem marad el.
