Nem élt sokáig az a hírecske, amely szerint egy orosz politikus, a botrányairól ismert populista Zsirinovszkij felajánlotta volna Magyarországnak, hogy vigye el Kárpátalját, ha már úgyis megszüntetik Ukrajnát. Ugyanis Zsirinovszkij pártja közölte, hogy semmi efféle nem szerepelt abban a levélben, amelyet a pártelnök küldött az Ukrajnával szomszédos országok politikusainak. Ettől függetlenül több magyar médium is kéjes örömmel számolt be a hírről, mintegy azt sugallva, hogy lám-lám, mi mindent lehet itt elérni.
Többek szeme előtt nyilván felködlött Nagy-Magyarország, amelynek határait hét tenger mossa. Hiába, a turul visszaadja jogos tulajdonunkat. Emlékszem, az általános iskola ötödik osztályában, az első történelem órán a füzetünk első lapjára azt kellett felírni, hogy "A történelem az élet tanítómestere".
Amikor azt tapasztalom, hogy egyesek komolyan gondolkoznak efféle ország-gyarapításokon, akkor mindig arra kell gondolnom, hogy ők tanulmányaikat az általános iskola ötödik osztálya előtt feladták, és ezért fogalmuk sincs, hogy miről beszélnek. Természetesen a hülyeség nem mentség semmire, legfeljebb magyarázat. És talán segítene a helyzeten, ha a magyar külpolitika egy cseppet merészebben mondana véleményt az ukrán helyzetről, s ezzel elejét venné az efféle hangok elterjedésének. De hát nehéz úgy normálisnak látszani, hogy közben fél szemmel - Andrassew Iván szép szavával élve - a nyilaskás Jobbikra tetszenek kacsintani.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
