Néhai Welsz Tamás talán még azt sem tudta, hogy létezik Bissau-Guinea nevű ország, hiszen szinte gyermek volt még a szélhámossághoz, amikor jártam ott. Akkor éppen puccs volt (de mikor nem volt puccs abban a szétesett államban…?), így az akkor (pár napig) kormányzó elit egyik tagja elkalauzolt az elnöki hivatalba is. Abba, ahová köztudomásúlag Simon Gábor is be volt jelentve állandó lakosként.
Akkor még (ott) nem találkoztam vele. Egy kiégett, lerabolt kúriaszerű építményről beszélünk, senki ne gondoljon áderi luxusra a Sándor-palotában. A "trónteremben" egy XIV. Lajos korabeli szék állt, amennyire három lábán tudott. A negyediket ismeretlen forradalmárok hazavitték vagy eltüzelték.
A valahai elnök hatalmas kristálycsillára - tető híján - a padlón hevert. Kaptam belőle ajándékba egy darabot, azóta is a szobám falán függ. Az értékesebb holmik - ha voltak egyáltalán - sajnos nem vártak meg.
Jóval később tudtam meg, hogy Welsz Tamás időközben bissaui konzulnak adta ki magát. 2008-ban írtam egy cikket, melyben öt fantom-képviseletet derítettem föl Budapesten. Az egyik volt Bissau-Guinea, amelynek "konzulja" a Logodi utcában, Budán székelt. A kaputelefonon a Consul gombot kellett megnyomni, de tapasztalataink szerint hiába. A földszinti ablakban bissau-guineai zászló csüngött. Kiderült: hivatalosan 2002-ben tettek javaslatot a képviselet létesítésére, ami azonban a szükséges adatszolgáltatás elmaradása miatt már akkor meghiúsult, aztán már nem is forszírozták.
Azért az útlevél-osztogatás/árusítás működött. Jutott belőle bizonyos Csűry Lajosnak is, aki 2008-ban arról számolt be a Tv2 Aktív című műsorában, hogy bissaui állampolgárságot (és luxusautójára rendszámot - a szerk.) kapott, mert együtt érez a szegény, AIDS és malária sújtotta vidéken élőkkel, sőt, csomagokat is küld a nyomorgóknak. Bizonyosnak véljük, hogy adóelkerülés az esetében szóba sem jöhetett. (Ha valaki nem tudná: a mi Lajosunk Edvin Marton néven hegedüli körül a szűk világot, és gondolom bánja már, hogy egyszer is találkozott Welsz Tamással.) A NAV meg most örülhet igazán.
Amikor mindezt megírtam, Welsz, és két társa megkeresett. Bár akkor épp vidéki szabadságon voltam, azonnal odautaztak, vagy 250 kilométert, fura volt. Nem ma kezdtem a gazemberséget én sem, így az első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy a beszélgetést "titokban" legalább három magnóval rögzítik. Welszék azt igyekeztek megtudni, hogy honnan származik az információ, amely szerint hamis a diplomáciai státusz. És, hogy a leleplezés "kinek az érdekében" történt.
A beszélgetés során "kecsegtető" ígéretek is elhangzottak, s provokatív kérdéseket is feltettek. Röhög a máj, mondtam utólag, de azért nem igazán komfortos érzés, ha nemzetközi szélhámosok szemébe kerül szálkaként az ember. Ezt követően is többször kaptam "üzenetet", amely szerint nem lenne szerencsés a hamis konzulátus ügyeit bolygatni. (Bolygattam.) Megírtam: a kulfoldibankszamla.info szerint a bissaui állampolgárság ára 36 ezer euró. Ugyanezt Welsz állítólag 100 ezerért is kínálta. De piacról él az ember…
Amúgy Simon Gábor után az ügyészek Edvin Martonnak is feltehetnének néhány kérdést. És elő a többiekkel is!
