A premier alkalmából a Le Monde interjút közölt azzal a muzsikussal, akit a párbeszéd beköszöntőjében az "elmúlt másfél évtized egyik legjelentősebb alkotójának" nevezett.
Megjegyezte az újság, hogy Eötvös Péter egyebek között Stockhausen tanítványa, az opera műfajához pedig Pierre Boulez, a jeles francia dirigens egyengette az útját. Az idei "Művészeti tavasz" Monte Carlo-i fesztiválnak Eötvös az egyik sztárja, ő fogja vezényelni az Ensemble intercontemporain együttest.
A Le Monde emlékeztette a magyar művészt, hogy az idei esztendő elején töltötte be hetvenedik életévét. "Nem hittem el - válaszolta az újságírónő kérdésére - soha nem ügyeltem az idő száguldására. Ötvenedik életévem körül éreztem csupán, hogy megpróbáltatáson mentem át, akkor véltem úgy, hogy lezárult egy életszakasz.
Akkor halt meg a fiam, akkor léptem ki a pokolból azzal, hogy komponálni kezdtem". Hozzátette, ifjú korában kapiskálta már, hogy zeneszerző lesz, amikor a budapesti Zeneakadémián Kodály Zoltánnak volt a tanítványa. Párizsban viszont Boulez, ottani mestere az ellentéte volt a német iskolának, Stockhausennek.
Az operakomponáláshoz viszont Boulez ösztönzésén túl Budapest hozta meg a kedvét, amikor a magyar főváros egyik színházában zongoristaként kísért. Valójában mégis Franciaország, a lyoni operaház volt a perdöntő, ahol az akkori és ottani igazgató a Don Giovanni vezénylését bízta rá.
A színpadi dramaturgiát - tette hozzá - Mozarttól tanulta meg. A muzsika szerinte csupán "jelmez", bármennyire imád is komponálni, inkább dramaturgnak, az "érzelmek elrendezőjének" véli magát. És emlékeztet arra, 1991-ben azért tért vissza Budapestre, hogy alapítványt teremtsen a fiatal magyar karmesterek, komponisták útra bocsátására.
