Több operaházat járt meg, néha botrányokkal, de azt elismerték mindenütt, hogy a műfajnak kiemelkedő alakja, ahol összekülönböztek vele, ott is alkotott világraszóló produkciókat. Vezette a párizsi operaházat, a halála előtt nem sokkal a New York City társulatának állt az élén, de azt maga hagyta ott, mert nem kapta meg azt a pénzt, amelyet szükségesnek tartott a munkájához.
Életének és művészetének az egyik legfontosabb szakaszaként tartják számon, hogy csaknem egy évtizeden át Herbert von Karajan idejében, művészeti vezetője volt a salzburgi ünnepi játékoknak, tehát Mozart szellemiségét társították hozzá.
A párizsi Garnier palota, az építészeti stílusában is klasszikus dalszínház, ez a kicsit túldíszített ékszeres doboz, a napokban azzal tisztelgett emléke előtt, hogy fölújította a Varázsfuvolát. És annak a kanadai Robert Carsennek a rendezésében, akivel két évtizede az Aix-en-Provence-i ünnepi játékokon együtt vitték színre.
Ott sem botrány nélkül, Mortier szajnaparti éveinek egyik első skandaluma volt. Most Philippe Jordan vezényli az előadásokat, aki az egyszer már közönségsikert aratott szlovák tenorra, Pavel Breslikre bízta Tamino szerepét, ő itt viszont az első estét meglehetősen feszülten kezdte.
Ellentétben a huszonnyolc éves Sabine Devieilhe-lel, aki az Éj királynőjeként vastapsot kapott. Azért is érdekes ez, mert két évtizede, szintén 28 éves korában, ebben a szerepben ugyancsak francia közönség előtt világsztár indult útjára. Natalie Dessay, aki pedig a New York-i Metben aratott páratlan győzelmei után néhány hónapja vonult vissza végérvényesen.
