A Mariner-10 1974-ben és 1975-ben a planéta felszínének körülbelül 45 százalékát fotózta le. A felvételeken jól látszott az a két hosszú árok, amelyeken át a kőzetek a magasba lökődtek, amint a bolygó egyre zsugorodott.
Ezek az általában több száz kilométeres vonalban elszórt sziklatömbök olyan felszíni formákat választanak el egymástól, melyek között akár több ezer méteres szintkülönbség is lehet. A Mariner-10 képei alapján úgy becsülték, a Merkúrnak történelme során nagyjából egy-három kilométert csökkent a sugara. Ez az érték azonban ellentmondott azoknak a modellkísérleteknek, amelyek alapján egy Merkúrhoz hasonló, kihűlő objektumnak négymilliárd év alatt sokkal kisebbre kellett volna zsugorodnia. A Messenger, a Merkúr körül keringő első műhold segített feloldani az ellentmondást. Mióta 2011-ben fellőtték a világűrbe, a bolygó teljes felszínét lefényképezte.
Az új értékelés szerint az égitest sugara hét - azaz átmérője 14 - kilométerrel lett rövidebb, ez pedig megfelel annak, amit a modellkísérlet alapján vártak. "A sziklatömbök némelyike gigantikus. A Merkúr déli féltekéjén található Enterprise Rupes nevű kőzetstruktúra ezer kilométer hosszú, és akadnak pontjai, ahol három kilométeres magaslatok emelkednek ki belőle. Ezek a sziklavonulatok határozzák meg leginkább az égitest felszínrajzát, ami döbbenetes, ha belegondolunk, milyen kicsi a Merkúr" - fogalmazott Paul Byrne, a washingtoni Carnegie Intézet kutatója, a tanulmány vezető szerzője.
A bolygó belső világa különleges. A Földnek vastag kérge és köpenye borítja belső fémmagját, a Naprendszer legkisebb bolygója ettől azonban nagyon eltér: meghatározó vonása a körülbelül 4 ezer kilométer átmérőjű fémmag, amelyet csak vékony, talán kevéssel több mint 400 kilométer vastag kőzetréteg vesz körül.
Noha a Merkúr magja részben még mindig folyékony, más részei már lehűltek és megszilárdultak, így tömegük is csökkent. Ez a zsugorodás roppantotta össze sok helyen az égitest vékony kőzetburkát.
(http://www.bbc.com/news/science-environment-26564521)
