Sokan tanakodtak már azon, miért volt ennyire sürgős az SNS számára az előrehozott választás kiírása. Tavaly, meglehetősen hosszas előkészületek után átalakították a kormányt, de Vucic ezzel sem érte be.
A kampány nagyon rövid lett, alig egy hónapig tartott, Vucic állítása szerint azért, mert nem akarták, hogy a pártok túlköltekezzenek a jelenlegi, nem éppen rózsás gazdasági helyzetben. A - nyugodtan kijelenthetjük - leendő szerb miniszterelnök azzal indokolta az előrehozott választások kiírását, hogy "fel kell gyorsítani a reformokat", ehhez azonban hatékonyabb kormányzati munkára van szükség.
Talán nem is állnak annyira távol a valóságtól azok az összeesküvés-elméletek, amelyek szerint Vucic elsődleges célja nem is a miniszterelnöki tisztség megkaparintása. Sokkal inkább az, hogy megszabaduljon eddigi koalíciós partnerétől, a Szerb Szocialista Párttól (SPS). Azért kínos az SNS-nek a szocialisták kormányzati jelenléte, mert Vucic pártja éppen az oligarchák elleni harcának köszönheti népszerűségét.
Márpedig nem tűnik túl hitelesnek ez a harc, ha a koalícióban olyan párt foglal helyet, amelyet alvilági kapcsolatokkal vádolnak. Ivica Dacic nem győzte hangoztatni a választási kampány során, hogy sosem találkozott a szerb drogbáróként ismert, jelenleg szökésben lévő Darko Sariccsal, különben is, csak örülne, ha sikerülne kézre keríteni.
Akadnak azonban gyanakvásra okot adó körülmények. Körülbelül egy éve kiderült, hogy Dacic találkozott a drogbáró egyik fő bizalmasával, Misa Raduloviccsal. Olyan értesülések is napvilágot láttak, amelyek szerint Dacic, aki 2008 óta a belügyi tárcát is irányítja, segített Saricnak a szökésben.
Az ellenzéki Demokrata Párt (DS) azt állítja, hogy Boris Tadic volt elnök azért lépett ki a pártból, s hívta életre saját tömörülését, az Új Demokrata Pártot (NDS), mert titkos alkut kötött Vuciccsal, s a miniszterelnök zsíros állást ajánlott fel számára a következő kormányban. Van benne logika, hiszen Vucic ezzel két legyet üthet egy csapásra. Meggyengíti a legjelentősebb ellenzéki pártot, a demokratákat, s nem kell bevennie a kormányba a szocialistákat.
Mindez persze csak feltételezés. De Tadic egyetlen nyilatkozatában sem rejtette véka alá, nem lenne ellenére, ha a pártja bekerülne a kormányba. Csak egyetlen kitétele volt: nem hajlandó egy koalícióban lenni a szocialistákkal. Legnagyobb politikai baklövésének éppen azt jelölte meg, hogy korábban szövetkezett az SPS-szel. A volt államfő persze hevesen tagadta a DS azon vádját, mely szerint új pártja Vucic segítségével alakulhatott meg.
A választás után tehát az SNS elnöke abba a kényelmes helyzetbe kerülhet, hogy válogathat a partnerek közül. Bár az ellenzéki, nacionalista Szerbiai Demokrata Pártnak (DSS) is hiányzik a kormányzati munka, teljesen kizárt, hogy Vucic a volt elnök, Vojislav Kostunica tömörülésével szövetkezne. A DSS ugyanis erőteljesen euroszkeptikus párt, amely hevesen ellenzi Belgrád uniós csatlakozását, a haladók viszont épp az eurointegrációt tartják legfontosabb programpontjuknak.
A szerb alkotmány a kisebbségek számára eleve garantálja a parlamenti képviseletet, rájuk nem vonatkozik az öt százalékos parlamenti küszöb. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezért biztosan bejut a törvényhozásba, öt honatyát szeretne az ország házába juttatni. Sőt, első ízben az általános választásokkal egy időben tartott belgrádi önkormányzati választáson is megméretteti magát.
A VMSZ szintén be akar kerülni a követező szerb kormányba, a vajdasági magyar politikai erő legfőbb illetékesei nem győzték hangsúlyozni, hogy megszűntek azok az ellentétek, amelyek miatt korábban lehetetlen volt az együttműködés a haladókkal. Ezzel arra utaltak, hogy az SNS politikusai korábban szerb nacionalisták voltak, mára azonban "jó fiúkká" váltak.
Nem elképzelhetetlen ezért az, hogy az SNS Tadic pártjával és a VMSZ-szel szövetkezik a parlamenti választás után. Vucic nemzetközi megítélésének nagyon is jót tenne, ha a vajdasági magyaroknak akár csak jelképes kormányzati posztot ajánlana fel. Egy ilyen gesztus akár a Koszovóval folytatott tárgyalások során is jól jöhetne, nem is szólva arról, hogy az uniós csatlakozási tárgyalásoknál is sokat nyomhat a latba.
Vucic egyébként egy kampánybeszéde során arra kérte a választókat, minél nagyobb többséget biztosítsanak számára, célja ugyanis az, hogy többen voksoljanak az SNS-re, mint az összes többi pártra együttvéve. Ha ez megvalósulna, az SNS akár egyedül is kormányozhatna. Ez azonban azért valószínűtlen, mert az új kormánynak további népszerűtlen intézkedéseket kell elfogadnia, s az SNS egyedül aligha akarja elvinni a balhét.
A haladók nagy fölénye előre borítékolható, ez azonban nem jelenti azt, hogy a választók nagyon elégedettek lennének az SNS által dominált kormány másfél éves teljesítményével. Inkább úgy látják, nincs igazi alternatíva, hiszen az ellenzék teljesen szétesett. A siralmas gazdasági helyzet miatt azonban a következő kabinetnek számos nehézséggel kell megküzdenie.
A közalkalmazottakat érintő szolidaritási adó miatt hétfő óta sztrájkolnak az egészségügyi alkalmazottak, s nem zárhatóak ki újabb munkabeszüntetések. Egy biztos: nincs irigylésre méltó helyzetben a leendő kormány.
A leendő miniszterelnök
Aleksandar Vucic, a szerb belpolitika 1970-es születésű "szürke eminenciása" végleg előtérbe kerül, s minden bizonnyal miniszterelnök lesz. Meglehetősen nagy utat járt be, amíg a kormányfői bársonyszék legfőbb várományosa lett, s nemcsak amiatt, mert több lépést kellett megtennie a politikai ranglétrán. Ideológiai szempontból még inkább szembetűnő ez a változása.
Az ultranacionalista Szerb Radikális Párt (SRS) tagjaként a délszláv háborúk idején még úgy fogalmazott, "minden egyes megölt szerbért száz muzulmánt gyilkolunk meg". 1998-2000 között információs miniszter volt. Sötét korszak volt ez Szerbia életében, amit Milosevic 2000-es bukása zárt le. 2004-ben és 2008-ban belgrádi polgármesterként indult, de veszített a demokrata párti jelölttel szemben.
A jogász végzettségű Vucic legfőbb mentorával, Tomislav Nikolic jelenlegi elnökkel egyetemben 2008-ban szakított a radikálisokkal. Hogy minek köszönhető megvilágosodásuk, miért szakítottak szinte egyik napról a másikra a szélsőséges ideológiával, ez mind a mai napig rejtély. Ám Vucicnak mára nemcsak a szerb közvéleménnyel, hanem a Nyugattal is sikerült elhitetnie, hogy ma már az uniós integráció, az ország megújításának feltétlen híve.
Amikor 2012 júniusában váratlanul a haladók alakíthattak kormányt a szocialistákkal és Mladan Djinkic URS-ével, Vucic a védelmi tárcát kapta a miniszterelnök-helyettesi pozíció mellett. A kormányfői tisztséget átengedte a szocialista Ivica Dacicnak, aki az előző, demokrata-szocialista kabinetben a belügyi tárcát irányította. (Dacic az új kormányban is maradt a belügyi tárca élén.)
Vucic befolyása azonban nőttön nőtt a kormányon belül, s a tavaly augusztusi kormányátalakítást már egy személyben ő vezényelte le. Ekkor lemondott a védelmi tárca irányításáról, s azóta lényegében kormányfői feladatokat látott el, még ha hivatalosan Dacic maradt a kabinet élén.
