Nem készül el a holokauszt emlékév hivatalos, áprilisi nyitányára a rendezvénysorozat - összegszerűen és üzenetében is - legjelentősebb elemének szánt Sorsok Háza - tudta meg lapunk. Az nem meglepő, hogy a decemberben kezdődött, 17 ezer négyzetméteres, ötmilliárd forintos értékű beruházás nem lesz kész három és fél hónap alatt, ám a projekt vezetője hivatalosan csak most ismerte el ezt. Fürjes Balázs szerint a beruházás "az emlékév során nagy biztonsággal elkészül". Az építkezés folyamatáról azonban a kormánybiztos nem árult el részleteket. Az átadásnak Fürjes által elismert csúszásáról egyébként megkérdeztük a kiállítás felelősét, a Terror Házát is vezető Schmidt Máriát is, ám ő nem kívánt nyilatkozni.
A projektnek egyébként nem is a technikai részei a legproblematikusabbak, hanem a tartalma. A Mazsihisz többször kérte Schmidt Máriától, majd Orbán Viktortól is, hogy kapjon információt és beleszólást a tárlatot illetően, ám a kérés süket fülekre talált. A Mazsihisz - közgyűlésének döntése alapján - végül bojkottálja a holokauszt emlékév programjait, így a Sorsok Háza projektet is. A szervezet és a mérvadó szakértők a Sorsok Háza kapcsán leginkább azzal a koncepcióval nem értettek egyet, hogy Schmidt pusztán a vészkorszakkal, a deportálásokkal akart foglalkozni, az oda vezető úttal nem. Indoklása szerint azért nem, mert erre ott van a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs és Emlékközpont (HDKE).
Azt egyébként, hogy a Józsefvárosi pályaudvaron a holokausztra emlékező intézmény legyen, Szita Szabolcs, a HDKE igazgatója vetette fel. Raoul Wallenberg és a vészkorszak alatti embermentés szakértőjeként Szita elhatározta, hogy az emlékközpont részeként létrehozna a pályaudvaron egy, az embermentőknek emléket állító kiállítást. Gál András Levente akkori kormánybiztosnak is megtetszett a dolog, és 2012-es amerikai útja során zsidó szervezetekkel meg is egyezett arról, hogy a pályaudvaron Raoul Wallenberg Európai Emlékhely és Oktatási Központ nyílik. Ám a hazai zsidó szervezetek tetszését nem nyerte el ez az elképzelés. Túlzónak találták, hogy az áldozatok számához képest csekélynek mondható embermentésnek ilyen reprezentatív emléket állítsanak. Így 2013 folyamán módosult a projekt tartalma és neve, immár az áldozatokra fókuszálva: Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye - Európai Oktatási Központ lett az új projekt.
A módosított terveket tavaly elfogadta a holokauszt 70. évfordulójának nagyszabású megemlékezéseit szervező Magyar Holokauszt-2014 Emlékbizottság is, ahol a kormány képviselői és a zsidó szervezetek együtt döntöttek az eseménysorozatról. Kezdetben egyébként valóban úgy tűnt, hogy a kormány a zsidó vallási és civil szervezetek elképzeléseit akarja megvalósítani. Hogy ezt a múlttal való őszinte szembenézés motiválta, vagy a választási év külpolitikai akciójának szánta a kormány az eseménysorozatot, nem tudni, de az bizonyos, hogy sokáig úgymond "szent volt a béke".
A HDKE saját erejéből vélhetően nem lett volna képes egy ilyen feladattal megbirkózni, ezért egy berlini oktatási központ, a Topographie des Terrors anyagainak adaptálását tervezte és György Pétert, Frazon Zsófiát valamint Toronyi Zsuzsannát kérte fel a kiállítás koncepciójának elkészítésére. Ezek után az emlékbizottságban helyet foglaló szervezeteket is hidegzuhanyként érte a hír, hogy a projektet a bizottságot vezető Lázár Jánossal, a Miniszterelnökséget vezető államtitkárral régi munkakapcsolatot ápoló Schmidt Mária veszi át, immár Sorsok Háza néven. Schmidt neve nem cseng jól a hazai holokauszt szakértők, és a baloldali-liberális értelmiségiek körében. Például azért, mert 1998-ben, a bíráló bizottsági tagok közül egyedüliként ő vette védelmébe Ihász István Auschwitz kiállításának problematikus forgatókönyvét. De számos mérvadó történész a Terror Háza megvalósítását sem értékelte pozitívumként.
A zsidó szervezetek sokáig mégis bíztak a párbeszédben - igaz, túl sok esélyük nem volt. Az emlékbizottság tavaly szeptemberi nyilvános ülésén az intézmény nevére Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója a Zsidó Sorsok Háza, Kirschner Péter a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke pedig Kertész Imre művére utalva a Sorstalanság Háza kifejezést ajánlotta, ám Schmidt egy mozdulattal lesöpörte valamennyit javaslatot. Schmidt október elején ugyan összehívott egy nemzetközi tanácsadó testületet, de úgy tudjuk, csupán egyszer, az alakuló ülésen találkoztak. Szakértőként Gerő András, Haraszti György, Horváth Miklós, Markó György és Stark Tamás történészeket kérte fel, de Vajda Mihály filozófus, Pelle János újságíró, vagy Szász János filmrendező és természetesen a Terror Háza stábja is dolgozik a projekten.
A magyar holokausztkutatás nagy nevei, mint Randolph L. Braham vagy Deák István nem kívántak részt venni a Sorok Háza felépítésben. Sőt, Braham élesen bírálta a kormányt, és tiltakozásul magas állami kitüntetését is visszaadta. Ahogy számos más magyar értelmiségi, Konrád György is visszautasította a projektben való formális részvételt. A Mazsihiszt kényelmetlenül érintette, hogy Schmidt Mária nem hajlandó meghallgatni érveiket, ám sokáig mégsem akart nyíltan szembefordulni a kormánnyal. Ám az állami alapítású Veritas Történetkutató Intézetet vezető Szakály Sándor botrányt kavart kijelentése - a történész az 1941-es Kamenyec-Podolszkba történt deportálást "idegenrendészeti eljárásnak" nevezte -, majd a Szabadság térre tervezett, ugyancsak vitatott német megszállási emlékmű után már nem maradt a zsidó szervezet számára más út, mint az emlékév bojkottja. Miután a Mazsihisz hiába kérte a miniszterelnöktől, hogy lépjen e három témában, úgy döntött, távol marad az állami megemlékezésektől.
Az aggályok azonban láthatóan nem zavarják a Miniszterelnökséget: a zsidó szervezetek, a holokauszt legjelentősebb hazai és külföldi szakértői nélkül is felépül a ház - ha nem is az áprilisi eredeti határidőre, hanem jelentős csúszással. A kivitelezést a Market Zrt. végzi, a terveket F. Kovács Attila, a Terror Házát is megálmodó építész dolgozta ki.