Tavaly ilyentájt a vezetőedzőjét, az idén klubelnökét veszítette el a Barcelona, és minden jel arra mutat, hogy egyikük sem nélkülözhetetlen. Tito Vilanova rákbetegsége miatt New Yorkba kényszerült gyógykezelésre, s távollétében a gárda folyamatosan veszített hatékonyságából.
Ezen a tavaszon az egyesületet a legérzékenyebb és legmagasabban lévő pontján érte csapás: maga Sandro Rosell elnök bukott bele abba, hogy a katalánok vitatható pénzügyi machinációkkal szerezték meg korunk egyik legtehetségesebb játékosát, a brazil Neymart. Amíg a katalánok az ősszel, ha nem is szemkápráztatóan, de legalább eredményesen futballoztak, addig most már se játék, se eredmény.
Nyolcaddöntő, visszavágók
Március 11., kedd
Atlético-Milan 1-0 lapzártánk után
Bayern-Arsenal 2-0 lapzártánk után
Március 12., szerda
Barcelona-Manchester City 2-0 (Tv: DigiSport1)
PSG-Bayer Leverkusen 4-0 (Tv: DigiSport2)
Március 18., kedd
Galatasaray-Chelsea 1-1 (Tv: Sport1)
Real Madrid-Schalke 04 6-1 (Tv: Digisport1)
Március 19., szerda
Dortmund-Zenit 4-2 (Tv: DigiSport2)
Manchester United-Olympiakosz 0-2 (Tv: DigiSport1)
Rosell távozásával kicsúszott az irányítás Gerardo Tata Martino vezetőedző kezéből. Xaviék már a Manchester City elleni odavágón sem nyújtottak valami fényes teljesítményt, ám Messi megvillanása nyomán mégis megnyugtató előnnyel utazhattak haza. Pontosabban akkor úgy tűnt, hogy a 2-0 jócskán elég lehet a visszavágóra, ám az azóta megvívott három meccsen elszenvedett két vereség azt sejteti, hogy az angoloknak igenis lehet keresni valójuk a Camp Nouban.
Bár az is igaz, hogy a City szintén hullámvölgybe került - a hétvégén például váratlan vereséget szenvedett az FA
Kupában a másodosztályú Wigan ellen, így nem jutott a négy közé -, de nem olyan mélybe, mint szerdai riválisa. Mondjuk a katalánok játékosai nem tartják katasztrófának, hogy szombaton gyakorlatilag helyzetig nem jutottak a kieső helyen álló Valladolid vendégeként.
Mindenki fogadkozik, nincs még minden veszve, mondják, ám az elszántság a pályán mutatott teljesítményben nem mutatkozik meg. Lassú, körülményes, ötletszegény labdatartásra degradálódott Pep Guardiola mesterműve. Odáig jutottunk, hogy a néhány évvel ezelőtt még ünnepelt Piquét radikális szurkolók egy csoportja hazafelé menet megdobálta.
Martino lényegesen visszafogottabban fogalmazott az összecsapás előtti sajtótájékoztatón: "A 2-0-s előny fölöttébb veszélyes. A legjobb, ha úgy gondolkodunk, mintha 0-0-lal zártuk volna az Angliai fellépést. A mostani City más lesz, mint a három héttel ezelőtti. Agüero játszhat, aki igazán veszélyes, bár egyébként is rengeteg remek labdarúgója van a kékeknek. Mindenesetre nem látom okát, miért ne játszhatnánk úgy, ahogy az első meccsen tettük?!"
A Citynél amúgy éppen a hétvégi kudarc fájdalmából igyekeznek erőt meríteni a Barcelona ellen: "Hála az égnek épp egy nagy meccs következik, legalább el tudjuk felejteni, ami a Wigan ellen velünk történt. Nem játszottunk jól. Hogy a Barca sem? Én csak azt láttam, hogy ők is emberek. Ha fordítani tudnánk, az hatalmas dolog volna" - újságolta Samir Nasri.
Párizsban egyoldalúak az esélyek: a PSG jut majd tovább. Az ugyanis teljességgel kizárható, hogy a Bayer Leverkusen minimum négy góllal verje Laurent Blanc immár csak a Real Madridhoz és a Bayernhez fogható csapatát. A franciák kiváló gárdát alkotnak, és mind nagyobb vágyakat fogalmaznak meg.
A francia szakember mindenesetre nem ragadtatta el magát, csupán arról beszélt, hogy öt játékosa is hiányzik, így kiváltképp nem szabad a távlati célokkal foglalkozni. Inkább azt hangoztatta, ugyan nincs Van Der Wiel és Verratti, ám Matuidit így is pihentetni tervezi.
"Nem kell izgulni, így is versenyképes csapattal lépünk pályára" - rögzítette. Látva Ibrahimovic újabb és újabb mesebeli megoldásait - mint a hétvégi, sarokkal elért gólpasszt -: tényleg nincsenek kétségeink…