Böngészni a világsajtó friss érdekességei között, mindig kincsleléssel kecsegtet. Berlini és párizsi lapok adták hírül, hogy a két fővárosban egyszerre jelentek meg most Heinrich Himmlernek, a náci koncentrációs táborok "főfelügyelőjének" hitveséhez címzett ömlengő levelei. Ocsmány kötet, de nem azzal, hogy borzalmakkal kecsegtet, inkább sziruposan émelyítő stílusával. Hóhért, ennél undokabbat keveset ismert a világ. Miközben bordélyházakat szervezett, amelyekben összegyűjtötte a "legárjább" nőket, hogy az SS-eket kiszolgálva "tiszta fajt" szüljenek a Birodalomnak, hazacímzett ömlengéseiben elolvadt a szerelemtől. "Drága zsoldosom", "kincsem" megszólítás, írta a történelem egyik legnagyobb gyilkos őrültje, aki mélységes hittel hirdette meggyőződését. Már ilyenek a fanatikusok, akik önmagukon kívül mindenki mást megsemmisíteni igyekeznek.
Másodunokahúga, egy ma negyvenhat éves asszony, politológus, tudományos kutató, Katrin Himmler fűzte kötetbe a leveleket, annak az illusztrálására, hogy az elvakultság milyen lelki és politikai torzulásokra vezethet. A szent megszállottság, a legyőzhetetlen önhittség, a kizárólagosság cinikus torzulása, a mindenki másnak pusztulnia kell felsőbbrendűségének tudata. Nem csupán fizikailag, politikailag is.
Aligha véletlen, hogy német és francia kutatók éppen most, együtt és egy időben nyújtják át a múltra kíváncsi közönségnek ezt a kötetet. Laurent Joffrin, a Le Nouvel Observasteur főszerkesztője, nagyon igényes hetilapjában vezércikket tett közzé "Elszörnyedtem!" címmel, így felkiáltójellel. Előkotort a szocialista párt történetéből egy 1933-as kongresszusi jegyzőkönyvet, amely rögzítette egy mára teljesen elfeledett nevű küldött fölszólalását. Az illető elragadtatott szavakkal méltatta a korabeli "neók", új irányzatosok gondolatrendszerét, akik a rend, a hatalom és a nacionalizmus jelszavaival szerinte valami csodálatosat ígérnek. Abban az időben, amikor Európában éppen divatját ünnepelte az előretörő fasizmus. Hallgatván a szónoklatot, Léon Blum, a szocialista mozgalom francia pártjának legendás vezetője, közbekiáltott, "megdöbbentem". Joffrin hozzáfűzte, a jelenet megtörténhetne napjainkban is. Nem azért - fűzte hozzá magyarázatként -, mintha most "a kapukat döngetné" a fasizmus. A jelenlegi jobboldali populizmus nem olyan veszélyes, mint a hajdani volt. De ha hallgatunk egyes "értelmiségieket", böngészünk egyes sajtótermékeket, csakis Blum megrökönyödése juthat eszünkbe. Joffrin azt a kérdést teszi föl olvasóinak, hogy Blumhoz hasonlóan szörnyülködni kell-e? "Még nem, - mondja ki a véleményét - de aggódni igen".
Himmler példája sem azzal ijesztget manapság, hogy azokban a méretekben, amilyenekben a Hitler-korszakban tobzódott, megismétlődhetnek a tömeggyilkosságok. De a manipuláció, a politikai megtévesztés módszere, szalonképtelen megfogalmazásban a hülyítés ma ugyanúgy mérgez társadalmakat, miként a nácik és a hozzájuk közelállók alkalmazták. Intellektuálisan gyönge minőségű kortársak, de elszántságban korlátlanok, a politika mindennapi eszközévé silányították a szellemi züllesztést. Túlzásokkal, butító ismételgetésekkel befolyásolni a kevésbé tájékozottakat, összefüggő és csokorba szedett sztorikkal a valóságtól mérföldekre taszított történetekkel igyekeznek meghamisítani akár sorsdöntő választásokat is. A közelmúltban volt egy tévé vita, amelyben Heller Ágnes kétségtelenül szigorú, egyesek szerint túl erős megállapítást is tett, azt mondván, hogy a jelenleginél "ostobább", enyhítsük kissé, színvonaltalanabb kormányzatot nem tapasztalt. Amelyben másodvonalbeli alattvaló politikusok lépnek pástra, összefércelt tákolmányokat tálalnak közönségüknek, kampányszerűen szajkózzák téziseiket, mert úgy vélik, más eszköz már gyönge volna remélt diadaluk kivívására. A módszerüket megtetézik azzal, hogy maguk körül irtják az ellenvéleményeket, az egyeduralomra törekvés, a vélemény kizárólagosság szándékával hajtják uralmuk alá a sajtót, a nyilvánosságot. Hogyne, a külvilág elkápráztatására még tűrik, hogy a látszat kedvéért más hangok is megszólaljanak, imitálják a demokráciát, de a rendelkezésükre álló eszközök maximális hangerővel csakis az ő változataikat harsoghatják.
Ennek a módszernek van egy sajátos, általuk szabadalmaztatott és kisajátított változata is. A szöveges mesterkedés. Nem szakemberek alkalmazzák, hanem annak hitt kitenyésztett kontárok, akik kezükbe veszik az ellenfél szellemi termékeit, megkeverik, a szavait és mondatait összezagyválják, kedvük és hangulatuk szerint csoportosítják, összefüggéseikből kiragadják, úgy tálalják hiszékeny közönségük elé. Nem eredetiség, annyi különféle előjelű politikai tákolmány igyekezett már élni vele, a közvélemény manipulálásának eszközeként ideig-óráig használható is lehet. Joffrin a Le Nouvel Observateur vezércikkében önmérséklettel tartózkodott attól, hogy élő példaként citálja, hol is dívik ez a gyakorlat. Még általában Közép-Európát is mellőzte, hogy forrásvidékként megjelölje, de aki a legcsekélyebb mértékben is járatos abban, mi történik nagyobb és szűkebb világunkban, annak kevés kétségei lehetnek afelől, kiről is szól a mese.
Nekünk a legkevésbé. Akadhatnak, akik túlzásnak találják, de ennél undorítóbb, alantasabb ösztönű lélektorzítást alig szült korunk.
