Újabb bon mot-val lepte meg hallgatóságát, ezúttal Nagykanizsán Orbán Viktor. Azt találta mondani, idézem: saját magunk dicsérete van olyan fontos, hogy nem bízhatjuk másra. És igen: ezúttal Orbán Viktornak minden szava igaz volt; kormánya és ő maga nem tesz egyebet, mint folyamatosan dicséri saját magát.
Volt egy fantasztikus képességű nehézsúlyú bokszoló, Muhammad Ali, a nagyszájú, talán emlékeznek rá, az idősebbek feltétlenül, nos ő volt az, aki folyamatosan dicsérte önmagát, kiabálta bele a mikrofonba, hogy "én vagyok a legnagyobb". És valóban: Ali volt a legnagyobb, valódi teljesítmény állt mögötte, nem csupán sasszézni, ütni is tudott.
Fizettek érte, hogy láthassák; az emberek, cégek, vállalkozók hajlandóak voltak mélyen a zsebükbe nyúlni, hogy élőben láthassák a legendát. Hogy élőben láthassák, amint legyőzi ellenfelét. Ali nem adóforintokból gazdagodott, nem az állami mecenatúrát vette igénybe, teljesítményét nem csak eladta, hanem elő is adta. Ellenfeleit egyszerűen megverte és nem megverette, de talán nem is ez a lényeg, hanem ami a dolog természetéből adódik: szidta, simfelte a szorítóbeli vetélytársát, de a végén odaállt vele szembe, hogy egyenlő feltételekkel megküzdjön vele…
Hallgatom Orbánt, és Ali jut eszembe: önmagát dicsérni már kétségkívül megtanulta, a szorítót azonban lejtősre építtette; úgy hogy mindig neki kedvezzen. És, hogy el ne felejtsem: állami pénzen, persze…
