Wittgenstein óta tudjuk, hogy ami logikus, az nem feltétlenül igaz. A fránya képzelet ennek ellenére megzabolázhatatlan. Most itt van a Zuschlag ügy, de a legszebb példa erre, ahogy az őszödi beszéd kiszivárogtatásának körülményeit máig a legvadabb összeesküvés-elméletek övezik. Brády Zoltán, a Kapu című folyóirat főszerkesztője a Hír TV egyik műsorában már tavaly előállt egy meghökkentő kijelentéssel.
Eszerint a honi belpolitikai eseményeket nagyban befolyásoló hangfelvétel megszerzésében és a Fidesz politikusainak kezébe történő átjátszásában állítólag oroszlánrészt vállaló Rózsa-Flores Eduardo erőszakos halála összefüggésben áll fent említett szerepével. Brády nem mulasztotta el sejtelmesen megjegyezni, hogy neveket és egyéb konkrétumokat nem mondhat. A figyelmes néző azonban könnyen arra a következtetésre juthatott: ki másnak állhatott volna érdekében bosszút állni a sokoldalú és hányatott sorsú kalandoron, mint a beszéd kiszivárogtatásának következtében a választók bizalmát elveszített magyar baloldalnak?
Ez az eszmefuttatás adta nekem az ötletet, hogy felvázoljak egy másik narratívát, megkeressem az események egy másik olvasatát. Szeretném hangsúlyozni, hogy az alább leírtak csupán a fantázia szüleményei, ismereteim szerint nincs valóságalapjuk. Mindössze azt akarom bemutatni általuk, mennyire felelőtlen vállalkozás pártérdektől vezérelve zavaros találgatásokba bocsátkozni az őszödi beszédet illetően.
2009-et írunk, a magyar baloldal három éve mélyrepülésben van, nem kis mértékben 2006 őszének eseményei folytán. Bizonyos nyilatkozatokból ma már következtethetünk arra, hogy a zavargásokra a Fidesz vezérkara legalábbis előre számított. A választások közeledtével azonban a jobboldal prominensei gondolkodóba esnek: nem befolyásolja-e a voksolás végeredményét, ha valaki összefüggésbe hozza a Fideszt a 2006 őszi eseményekkel, netán konspirációval gyanúsítja meg a pártot? A kétharmados győzelmet is veszélybe sodorhatja egy kellemetlen tanú, aki bármikor megszólalhat: Rózsa-Flores Eduardo. A Fidesz vezetőinek szerencsére tudomására jut, hogy az egykori haditudósító szülőhazájába készül, ismeretlen céllal. Bolíviát végletes megosztottság sújtja: a síkvidéki, gazdagabb campák és a hegyvidéki, szegény indián lakosság, a callónok állnak szemben egymással. Éppen Evo Morales, utóbbiak szószólója elnököl az országban. A két párt két hatalmi centrumhoz köthető. A szegény indián lakosság La Pazhoz kötődik. A campák fellegvára pedig Santa Cruz: Rózsa-Flores Eduardo szülővárosa.
A honi jobboldal korifeusai ismerik az úgynevezett "prágai provokáció" példáját, amelynek során a német hírszerzés elhitette a paranoiás Sztálinnal, hogy katonai puccs készül ellene, s a diktátor ennek következtében gyakorlatilag lefejezte a szovjet hadvezetést. Mi sem egyszerűbb, mint dezinformálni Morales hírszerzését; olyan adatokat juttatni el a bolíviai illetékesekhez, melyek szerint Santa Cruz szülöttje merényletet tervez az elnök ellen. 2009. április 16-án aztán egy kommandó behatol Rózsa-Flores szállására, s társai egy részével együtt kivégzik őt. Immár nem maradt elvarratlan szál.
Shakespeare szavaival fejezném be a krimit: "Őrült beszéd, de van benne rendszer."
