Nem politizálok. Soha semmilyen pártnak nem voltam tagja, sem szakszervezetnek sem a Táncművészeti Szövetségnek. Miért?! Szabad ember vagyok a szabadság minden felelősségével, kötelességével, vállalásával. Úgy gondolom és érzem, hiszem, hogy mindannyian ezen a Földön esendő emberek vagyunk. Mert június legelején, reményeim és munkám befejeztével megjelenik első könyvem, melynek az első oldalán ez a rövid passzus található. "Az igazság és az ítélet a Jóistené, nekünk esendő embereknek egy lehetőségünk van, az őszinteség."
2012. szeptember 24-ikén többezer magyar táncosból 43 magát táncművésznek nevező személy nyílt levelet küldött a miniszterelnöknek, melyben felháborodásukat fejezték ki, azért mert ő a rendkívüli kormányzati intézkedésre szolgáló tartalékából 130 millió forint egy évre szóló támogatásban részesítette a Magyar Fesztivál Balettet. Az aláírók névsorának több, mint a felét nem ismerem, nem hallottam róluk. A többieket igen, hisz munkakapcsolatban voltunk, szorult élethelyzetükben vagy nehéz szakmai helyzetükben művészi, vagyis balettmesteri, táncművészi feladatokkal segítettem őket és természetesen munkájukért anyagi juttatást biztosítottam. Az aláírók között ott találtam azt a két nevet is, akik az általam alapított és 12 évig vezetett Győri Balett és a 11 éven át épített Tánc- és Képzőművészeti Középiskola jelenlegi vezetői. Mindez hab a tortán, de van porcukor is. Az általam ismert névsorból valamennyi együttes igazgató és iskolavezető kétszer, háromszor, ötször és tízszer több támogatást kap az adófizetők pénzéből. Az előző kormányzatok döntéshozói is megítéltek hasonló támogatásokat és csodák-csodája mégsem "lőttek" rájuk. Miért?! Elgondolkodtató.
A 43 aláíró szándékából a Magyar Fesztivál Balett megsemmisítésére indított lavina beteljesedett. Amikor Madách Imre az Ember tragédiája táncszínházi bemutatójának végén a közönség hangos tapsviharba és bravózásba kezdett felállt a széksorokból egy nagyméretű szócsővel ellátott, egzaltált, felbérelt kultúrterrorista és belerondított 500 néző és az 50 színpadon álló művész munkájának örömébe. Példátlan történet a Magyar Színháztörténelemben amióta 1823-ban Miskolcon megszületett az első kőszínház. Az Ember tragédiája táncszínházi előadásának végén a nézőtéren megfagyott a levegő, majd takarodj kiáltással, hújjogással elkergették a kultúrterroristát.
A Magyar Táncművészet Szövetsége az esemény után 5 napig várt a közvélemény reakciójára, majd farizeus módon közleményben elhatárolódtak ettől az eseménytől, melynek ők voltak a felbujtói. Mint Pilátus, mosták kezeiket. A végzet beteljesedett, anyagi erőforrás hiányában a 2013-14 évadra a Magyar Fesztivál Balett rákényszerült, hogy felfüggessze működését, de ez sem volt elég. A temetés után vidám halotti tort ült több média, de leginkább a NÉPSZAVA két cikkírója. Az egyik cikkíró jóvoltából kiástak a sírból, hisz "kampány" van és újra azt gondolták, hogy lőni kell. "Markó Iván eltáncolta" címmel újra célkeresztbe kerültem. Igen, hisz 20 éves korom óta, tehát 46 éve szolgálom a táncszerető emberek millióit és tízmilliót személyesen a színpadon és több mint 17 táncfilmen valamint 106 koreográfiámon keresztül valamennyi Föld-részen. Az újratemető cikkíró is kénytelen elismerni, hogy a támogatás felhasználása és elszámolása az előírtaknak megfelelően történt.
Érinthetetlen vagyok. Nem azért vagyok érinthetetlen, mert a Hallhatatlanok Társulatának vagyok a tagja és nem a többi legmagasabb művészeti- és kulturális honi és külhoni díjam miatt, hanem azért mert a hitem megingathatatlan a Mindenhatóban a szüleim végtelen szeretetében és az adni vágyásban az embereknek, ami felülír minden történést.
"Az igazság létezik - csak a hazugságokat kell kitalálni. " Georges Braque
Felhívjuk tisztelt olvasóink figyelmét, hogy leveleiket szerkesztett változatban tudjuk újságunkban közzétenni.
