Legyünk őszinték. Amikor az ember szavaz, nemcsak érzelmei és pártszimpátiái, hanem érdekei alapján is szavaz. Vannak-e a pedagógusoknak olyan sajátos érdekeik, amelyek befolyásolhatják a döntésüket? Igen, vannak. Bevallják ezeket nyilvánosan? Embere válogatja; de most nézzük azokat az érdekeket, amelyeket az érintett esetleg nem vállalna nyilvánosan.
Vegyük példának a Fidesz-kormány egyik sok vihart kiváltott döntését, azt hogy a tankötelezettség felső korhatárát 18 évről 16 évre szállította le. Úgy vélem, nyilvánosan ezt mindenki elítéli, hiszen tudjuk, hogy ezzel a kormány szűkíti a továbbtanulók körét, rontja a társadalmi mobilitást, és nagyon megnehezíti azoknak a tizenhat éves fiataloknak a helyzetét, akikre szülői nyomás nehezedik, hogy családjuk anyagi helyzete miatt menjenek el (segédmunkásként) pénzt keresni. Korábban ezt nem tehették, mert 18 éves korig tartott a tankötelezettség.
Most ezzel a lelketlen döntéssel a Fidesz-kormány elengedte ezeknek a tizenéveseknek a kezét. De nemcsak az övéket, hanem azokét is, akik szociokulturális hátterük miatt nem tekintik értéknek a tanulást, és szabadulni szeretnének az iskolai kötöttségektől. Ezek a kamaszok életük során keservesen fognak megfizetni azért, mert az önállósulás hajszolása miatt tizenhat évesen lemondtak a tanulásról. Rosszul fizetett, nehéz fizikai munkákat kell végezzenek, a társadalom perifériájára kerülnek, esetleg belesodródnak a bűnözésbe. Örvény ez az út; lefelé gyorsuló spirál, nagyon nehéz innen visszakapaszkodni.
Most nézzük annak a tanárnak a szempontjait, akinek az óráját egy-egy bukott, túlkoros, agresszív, nehezen kezelhető, nagyhangú kamasz rendszeresen tönkreteszi. Aki nem tanul rendszeresen, dohányzik az iskolában, trágár hangon ordítozik a folyosón, obszcén megjegyzéseket tesz a fiatalabb tanárnőkre, és bandát szervez. Örülni fog a pedagógus, ha ezt a nagyhangú kamaszt eltávolíthatja az osztályából? Hát örülni fog.
A pedagógiában vannak kidolgozott és eredményes módszerek arra (nem olcsók), hogy ezeken a gyerekeken segítsünk. Ez egyébként közérdek is, hiszen ha hagyjuk őt a semmibe csúszni, előbb-utóbb munkanélküliként, alkoholistaként, esetleg drogosként vagy bűnözőként látjuk viszont, és akkor sokkal-sokkal többe kerül majd a társadalomnak, mint az az összeg, amellyel megmenthettük volna. Amellyel segíthettük volna a társadalmi beilleszkedését, szakmát adhattunk volna a kezébe, megnyithattuk volna előtte a továbbtanulás útját. Bevezetett ilyen pedagógiai módszereket a Fidesz oktatáspolitikája? Nem. Ehelyett egyszerűen kidobja problémás fiatalokat az utcára.
Ez egy nagy és fontos különbség a jelenlegi jobboldal és baloldal oktatáspolitikai gondolkozása között. Hoffmann Rózsa a lelketlen megoldást tette törvénnyé. Hiller István, vállalva az esetleges népszerűtlenséget és a biztos többletkiadást, a humanista megoldást kívánja választani.
Van még néhány ilyen kérdéskör. Például: mint szülő, a tanár is nyilván azt szeretné, ha gyermekét személyre szabott nevelési programmal fejlesztenék, vagy ha nemcsak a klasszikus tantárgyakat oktatnának neki, hanem a mai világban hasznos ismereteket is tanulhatna (informatika, pénzügy, jog, stb). Pedagógusként azonban nem érdekelt abban, hogy differenciált tanterveket dolgozzon ki, ezért nem kritizálja, hogy a minisztérium mindössze a tankönyv letanítását várja el tőle. Vannak azonban tanárok, akik nem így gondolkodnak.
Nemrég végighallgattam a Pedagógusok Szakszervezete által szervezett fórumon a baloldai Összefogás pártjainak oktatáspolitikusait. (A jobboldali politikusok nem jöttek el.) Őszintén: egyikükkel sem értettem maradéktalanul egyet (talán, mert az újságíró arra az iskolarendszerre figyel, aminek lennie kellene, a politikus pedig arra, amilyent a realitásban létre lehet hozni), de valamennyit el tudom fogadni, mert alapvetően humanisták, gyerek- és tanárpártiak. A Fidesz rendszerét nem tudom elfogadni. Nincsenek megbízható mérési eredmények, ezért csak remélem, hogy a tanárok nagy része is ezt a véleményt vallja. De miért tenné?
Azt mondta egyik közgazdász ismerősöm a minap, a tanárok azért nem szavaznak majd a Fideszre, mert rájönnek, hogy a pedagógus életpályamodell becsapás. Szerintem nem becsapás. Valóban sokkal kevesebb pénzt kapnak most a tanárok, mint amennyiről a kormánypropaganda szól, de kapnak valamit. Választások előtt nyilván nem kockáztathatja meg a kormány, hogy megint csak ígéretekkel fizessen, mint eddig. Az életpályamodellt egyébként a baloldal is meg kívánja tartani, csak a jelenlegi megalázó ellenőrzési rendszert szeretné egy, a tanári személyiséget tiszteletben tartó, objektív, korszerű mérés-értékelésre cserélni.
Azért nem fognak a tanárok erre az oktatáspolitikára szavazni, mert iskolarendszerünket Hoffmann Rózsa és Balog Zoltán tönkretették, mérhetetlen károkat okoztak a jövőnek, a pedagógust pedig megalázták, szabad értelmiségiből oktatásvégrehajtási altisztté fokozták le. Ez a lefokozás számtalan pedagógust nyomaszt és elkeserít.
Ha a tanárok nem a Fideszre szavaznak, azzal azt üzenik a világnak, hogy a pedagógiai problémák szőnyeg alá söprése helyett a problémák megoldásában érdekeltek. A politikától pedig azt várják, hogy tegye ezt lehetővé nekik. Ne hagyja magára a nevelőket súlyos problémáikkal. Kevés törvényt hozni: pénzt is kell rendelni a döntés mellé. Hogy eszközei legyenek a tanárnak, és hogy meg legyen kellőképpen fizetve.
