Pillanatokon belül itt a választás. De különösebb felhajtást nem tapasztalunk. A Fidesz éppen csak szesztilalmat nem rendelt el a nagy napra, ahogyan a szocializmus óloméveiben történt, egyébként előrelátóan gondoskodott arról, hogy nagy izgalom most se legyen. A szabályokat gondos kezek úgy igazgatták, hogy az eredményt nagyjából előre be lehessen lőni. A kampány meg az ugye csúnya dolog, ezért korlátozzuk csak fideszes óriásplakátokra, és akkor az a buta népecske, nem idegeskedik feleslegesen, hogy jaj ki lesz. Bárki is komolyan gondolta egykor, hogy a Hazafias Népfront jelöltje esetleg nem jön be?
Sajtó megszerezve, közhatalmi intézmények megszerezve, dolgozók megfélemlítve – megy ez.
Természetesen mindezekkel együtt más ma a helyzet. A fentiek csak afféle közepes színvonalú publicisztikai párhuzamok, érzékeltetni, hogy azért nem olyan egyszerű a világ, amely nekünk jutott. De, ha nagyon sokan gondolják úgy, hogy nem jó, ha a hazájuk egy despotikus, keleties és szegény ország, pár tucat báróval a nyakunkon, akkor még van remény. Mert minden trükkel, ármánnyal együtt is van esély. Miért ne lenne? A választási törvények olyanok, hogy szabad és tisztességes választásra már nincs reményünk – de győzelemre mégiscsak.
És hogy mennyi, az csak azon múlik, elég sokan gondolják-e azt, hogy van ennél jobb is. A gyerekeink megérdemelnek szabad iskolákat, a gazdaság kiszámítható szabályokat, akinek tulajdona van, az azt, hogy nem veszik el tőle. Munkahelyet, a szegénység csökkentését.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
