A kormány szerint megint a zsidók balhéznak. A vádat Orbán államtitkárának szájába adták: a Mazsihisz tiltakozásai "megosztják a magyar társadalmat", amelyet pedig a Nemzeti Együttműködés Rendszere soha nem látott egységbe forrasztott. Rossz irányba befolyásolják "a zsidók és a magyarok együttélését, ami több száz éven át sikeres volt a Kárpát-medencében."
Azt több, mint kínos volna magyarázni, hogyan lapozta át hanyagul a kormány e sikertörténetet néhány fekete oldalát. A töretlenül sikeres "együttélést" szerintük nem a zsidótörvények, nem Auschwitz zavarta meg, hanem az okvetetlenkedő Mazsihisz. Már megint a zsidók.
Zsidó tehát mindenki, akinek nem tetszett a Szabadság-téri szoborterv vagy Szakály Sándor "idegenrendészeti" szerecsenmosdatása. Hogy szép, régi szót használjak: "lezsidózták" a történészeket, keresztény vallási közösségeket, fiatal művészek műhelyeit, miután visszaadták a Holokauszt-év megbecstelenítőitől kapott pénzt. Nem beszélve a Facebook-on összegyűlt több ezer tiltakozóról. "Azt én mondom meg, ki a zsidó!" - mondta az elhíresült náci politikus.
És most juszt sem futom le a kötelező köröket, hogy biztosítsak mindenkit: nem gondolom, hogy a kormány és tagjai náci eszméket melengetnek. Amúgy tényleg nem gondolom, azt viszont igen, hogy meglengetik a zsidóság gyanúját mindennel kapcsolatban, amit nem szeretnek. A bankok, a multik, az elátkozott liberalizmus nevéhez könnyű odaképzelni a "zsidó" melléknevet. Most is a zsidók ugrabugrálnak (másképpen: aki ugrabugrál, az legalábbis virtuális zsidó), ahelyett, hogy megköszönnék, milyen pompázatos Holokauszt-évet rendezünk nekik. Itt jön a lényeg: nekik. Mi.
"Magyarok és zsidók együttéléséről" beszél az államtitkár is. Vannak a magyarok és vannak a zsidók. Ezt nem lehet úgy érteni, hogy a zsidók is magyarok. Jártak már hasonlóan mások is, az egykori kunoktól a kitelepített svábokon át a cigányokig. Az ember azt hitte, legalább kormányszinten már túl vagyunk ezen, és becsüljük sokszínű, sokgyökerű magyarságunkat. De nem.
Egy percig sem gondolom éppen Lázár államtitkárról, hogy a kormányon belül ő az elhajló. Hódmezővásárhely polgármestereként példát mutatott a cigány gyerekek integrált oktatására. Ő csak alkalmazza főnöke szóhasználatát. Tavaly a parlamentben Orbán "a magyarországi zsidók és a magunkfajta magyarországi kereszténydemokraták" együttműködéséről beszélt. Már a "magunkfajta" szó is rossz szájízt keltett, ahogy a Zsidó Világkongresszuson mondott beszéde is: "a mi alkotmányunk valódi védelmet ad a velünk élő zsidóságnak". Az alkotmány a miénk, nem az övék, de mi méltányosak vagyunk hozzájuk, ha már velünk élnek.
A jobb sorsra érdemes államtitkár nem tett mást, csak Orbántól vett nyelvleckéket: a Holokauszt-év a zsidók ügye, ha problémák akadnak vele, akkor csakis az un. zsidó kerekasztalt kell összehívni. Ott pedig a jelenlévőket azzal lehet megnyugtatni, hogy a miniszterelnök "minden magyar honfitársunknak és zsidó polgártársunknak" fog válaszolni. A zsidókat még egy körrel kijjebb lökdösték, már nem honfitársak, csak polgártársak, a "polgár" pedig újabban gyanús asszociációkat hordoz. A Polgári Körök ideje leáldozott, most "Magyar Csapat" lesz, azt meg már tudjuk, ki a nem magyar.
Jobb volna precízen meghatározni, ki a zsidó. Azt értjük, hogy újabban zsidónak számít, aki rúgkapál a kormány nemzet- és történelemfelfogása ellen. De akkor mégis, most melyik zsidótörvény definícióját kell alapul venni? Megjegyzem, már a Kamenyec-Podoszkij-i deportálások idején is problémát okozott, kiket kell és lehet átzsuppolni a határon, egyenest a halálba. Hivatalosan azt mondták, hogy csak azokat, akiknek nincs rendben az állampolgársági papírjuk, de a helyi végrehajtók meglehetősen nagyvonalúak voltak a "mi" és az "ők" megkülönböztetésében. A baloldalisággal nem vádolható Schlachta Margit fordult kétségbeesetten Horthy Miklósnéhoz: "Láttunk állampolgársági okiratukat kezükben tartó embereket, félkarú hadirokkantat, kanyarós kisgyermeket kétnapi utaztatás után órákon keresztül a tömeggel esőben a továbbszállításra várni. Láttuk ezen szerencsétlenek gúnyolására felállított akasztófát az állomáson a rajta lógó varjúval."
Mások is kizáratnak olykor a nemzetből. A baloldal "rátör a nemzetre", amelyhez ezek szerint nem tartozik. A liberálisokról nem is beszélve, őket minden lacafacázás nélkül zsidónak, "szakállas bácsinak" lehet titulálni. Vannak aztán az "idegenszívűek", lehet, hogy a vérvonaluk tiszta, de a szívük …..hát az olyan zsidós. Aki az ország riadt csendjét megzavarja, az mind zsidó, a Mazsihisz titkos pártoló tagja. Ebben az értelemben zsidók a cigányok is, zsidó minden hajléktalan, minden jogáért kiálló civil, sőt zsidó minden pedagógus, aki nem hajlandó kitölteni az előléptetésért a százoldalas "portfóliót".
Csak akkor lesz baj, ha elfogynak a valóságos és a virtuális zsidók. Olvassuk tovább Schlachta Margitot: "mi lesz velünk, ha az ország lecsúszik a jogelvek alapjáról. Milyen rombolásban fog kitörni, főleg ínség idejében, ha már nem lesz zsidó, aki megszokta, hogy az ököl és erőszak a törvény."
