Egy gombostűnek sem maradt már hely, de újabb és újabb vendégek érkeznek. A Hadik Irodalmi Szalon estjeinek már jó ideje híre és neve van. Vezetője, Juhász Anna - karcsú termet, szép arc és a papa, Juhász Ferenc költő égő fekete szeme - erre az estére olyan vendégeket hívott, akik közelről ismerték Jancsó Miklóst és van mit mondaniuk róla. Történész, filmtörténész, híres pályatárs, énekes-színész üli körbe az asztalt. És Mészáros Márta, az egykori feleség és mindvégig pályatárs. Ő tudja itt legjobban, milyen volt az az ember, akire emlékezni ma olyan sokan gyűltek össze. Nem szobor készül, jópofa anekdotákat is mesél róla - például: megtanult fél szemmel aludni, miközben a másikkal udvariasan figyelt, mintha hallgatná azt, aki hosszan szóval tartotta, vagy, hogy jobban szeretett szabadon járni-kelni, mint a gyereknevelés családi kötelmeiben megülni -, de a személyiség különlegességének titkairól beszél többet. "1955-ben először a barátság jött, azután lett szerelem is, meg család is, de a barátság volt az, ami örökre megmaradt. Neki köszönhetem, hogy tudok magyarul, s tudom, mi Magyarország.
Mert ő nagyon tudta, mi Magyarország. Szabad ember volt, a szabadságot is tőle tanultam meg." A módszeréről: "Úgy forgatott, hogy minden össze volt vágva a fejében. Előre tudott mindent, és amíg nem jelent meg az a feszültség, az a titok, ami ott volt benne, addig nem volt készen forgatásra a jelenet. A pénz soha nem csábította arra, hogy olyat csináljon, amit nem akart. Nála következetesebb, keményebb palit nem ismertem. Kő ember volt." Ismeretlen dokufilm részlet: Jancsó a Kornyi-tónál. Itt vették fel azt a jelenetet is (Nekem lámpást adott kezembe az úr Pesten), amikor hófehérbe öltözve Jancsó lassan belépdel a vízbe, fehér lovon Oroszlán, azaz Pintér Tamás kaszkadőr kíséri, míg a párálló semmiben el nem vész a szemünk elől. De egy mondat az estből: "Mindenki arról beszél, hogy meghalt. Nem halt meg. Ő egy jelenség, aki soha nem fog meghalni."
