A munkaerő-felmérés szerint - amire a kormányfő és a kormány tagjai is sűrün hivatkoznak - 2010-14 között 157 ezer fővel emelkedett a valamilyen munkát találók száma. Ennek majdnem a felét (68 ezer) a közmunkások adták, s további, kb. 48 ezer főnyi gyarapodás a külföldön munkát találóknak (de az itthoni háztartásuktól még el nem szakadtaknak) volt köszönhető.
A maradék 41 ezer fős szaporulatot négy évre elosztva azt kapjuk, hogy az elmúlt négy évben évente tízezren találtak maguknak Magyarországon belül fizetős munkát az elsődleges munkaerőpiacon. Márpedig amikor az Orbán-kormány programja a tíz év alatt létrehozandó egymillió új, adózó munkahelyet beígérte, akkor egyértelműen arról volt szó, hogy ezt "a Magyarországon működő vállalatok teremtik meg". Vagyis - mechanikusan számolva - az évi százezres új munkahely az elsődleges munkaerőpiacon létesül, mégpedig - a kormányprogram vállalása szerint - elsősorban a mezőgazdaság, az építőipar és turizmus felfutásának köszönhetően.
Láthatóan e programnak a tizede jött be eddig, de ágazatilag nézve a kormányterv még gyatrábban teljesült. A mezőgazdaságban ugyan nőtt a foglalkoztatás, ám négy év alatt mindössze 17 ezerrel. Az építőiparban viszont - a múlt évi dinamizálódás ellenére is 44 ezerrel kevesebben dolgoztak, mint négy évvel korábban, és a szálláshely-szolgáltatás területén is megfogyatkozott a munkavállaló (31 ezerrel).
Igaz, hogy szó volt a kormányprogramban a közmunkákról is, mint amellyel a "romáknak valamint szakképzetlen munkavállalóknak" kell lehetőséget biztosítani az építőiparban és a mezőgazdaságban. Ám a közmunka itt is (mint később más kormányprogramokban is) az elsődleges munkapiacra való belépés emeltyűjeként feltételeződött. A közmunkából rendes munkába történő átváltásra azonban ténylegesen elenyésző eset szolgál példával.
A munkaerő-piac helyzetének várt és elmaradt javulását több körülmény is alátámasztja:
- A munkaügyi statisztika szerint a versenyszférában 2013-ban 4 ezer fővel kevesebben dolgoztak, mint négy évvel korábban.
- A költségvetési szférában - ahol zömében a közmunkákat nyilvántartják - is visszaesett az alkalmazottak száma, és csak a közfoglalkoztatottakkal együtt mutatható ki 38 ezer fős gyarapodás. Megjegyezzük, hogy a kormány nagy bürokrácia-leépítő programja 2012-ig valamelyest nyomon követhető volt a közigazgatás, védelem, társadalombiztosítás terén (6 ezer fős apadás a köztisztviselők/kormánytisztviselők, közalkalmazottak körében), 2013-ban azonban kb. 5 ezer ??? fős "visszanövés" volt tapasztalható (I-III. negyedévi adat), annak ellenére, hogy megszigorították a nyugdíj melletti munkavállalást.
- A munkaügyi statisztika szerint csupán 38 ezerrel nőtt négy év alatt az alkalmazottak száma, ám ha ebből levesszük a közmunkások többletét, akkor az adódik, hogy 30 ezer fővel esett a nemzetgazdaság szintjén a foglalkoztatás.
- 2013-ra a munkát találók körében megnőtt a részmunkaidőben alkalmazottak aránya, s tudjuk, hogy ez a családi bevételek szempontjából korántsem kedvező.
- Az elmúlt négy évben évről évre szaporodott a külföldön munkát találók száma. A KSH munkaerő-felmérésében elérhető adatok szerint az ide sorolhatók száma a 2011. évi 61,9 ezerről 2012-re 82,3 ezerre nőtt, 2013. szeptember végéig pedig 97,5 ezerre. Ők nyilván azért lépték át Magyarország határát, mert a hazai munkaerő-piacon vagy nem találtak maguknak munkát, vagy pedig nem akadt az igényeiknek megfelelő.
A munkanélküliség jellemzői még erősebb világítják meg azt, hogy a munkaerőpiac feszültségei az elmúlt négy év során fokozódtak.
- 2013-ra csak a regisztrált munkanélküliek száma csökkent (37 ezerrel) a válság mélypontjához képest, amiben szerepet játszhatott az is, hogy reménytelenségükben sokan feladták az esetleg utazási költséggel is járó regisztráltatást. 2013-ban mind a munkanélküliek száma, mind a munkanélküliség rátája meghaladta a 2009-ben mértet. Miközben tudjuk, hogy az állástalanságot apasztotta a közmunkának és a külföldi munkavállalásnak a megszaporodása is. Közfoglalkoztatás nélkül - feltételezve, hogy a közmunka minden esetben munkanélküliséget váltott ki - 2013-ben 13,2 százalékra nőtt volna a munkanélküliség rátája az ugyanilyen módszerrel számított 2009. évi 11,5 százalékról. Olyan magasra, amilyenre a rendszerváltás utáni statisztika nem szolgált példával.
- 2013-ban a 2009. évi, válságbeli mélypontnál 43 ezerrel többen voltak azok, akik szerettek volna dolgozni, de különböző okokból nem kerestek munkát, és így hivatalosan nem lehettek még munkanélküliek sem. Velük együtt a munkára várók száma az esztendő átlagában 838 ezerre nőtt. 2006-ban, amikor ez az adat 660 ezer körül alakult, Orbán Viktor munkaellenesnek minősítette a kormány politikáját: "Állítom, hogy ma egy munkaellenes szemlélet jellemzi a kormányzati munkát. Ezt kell megváltoztatni és munkabaráttá tenni … El kell érnünk a teljes foglalkoztatást." (Magyar Rádió, 2006. febr. 3.) A munkaalapú társadalom elmúlt négyévi építése során az Orbán-kormánynak a munkára várók számát is sikerült feltornásznia (ha a regisztrált munkanélküliekkel számolunk, akkor 917 ezerre!), noha két levezető csatorna is működött: a közmunka és a külföldre menekülés.
- A fiatalok (15-24 év közöttiek) munkanélküliségi rátája - amely nálunk magasabb, mint az unió átlaga - sem csökkent. Sőt, a fiatalok körében megszaporodott külföldi munkavállalás és tanulás ellenére e korcsoportban 2013-ra nőtt az állástalanság aránya, több mint egynegyedük hivatalosan is munkanélkülinek bizonyult.
- A KSH munkaerő-felmérése szerint a munkanélkülieken belül a 2009. évi 13 százalékról 2013-ra 17 százalékra emelkedett azoknak az aránya, akiknek soha nem volt munkájuk.
- Az elmúlt négy évben megszaporodott azoknak a száma is, akik bármilyen típusú munkát elvállalnának, és csökkent azoké, akik csak teljes munkaidőben szeretnének dolgozni; mindez egyértelmű jele a munkavállalói pozíció romlásának.
- A 2009. évi 16,6 hónapról 2013-ra 18-ra emelkedett a munkanélküliség átlagos időtartama; a munkanélkülieken belül több mint a duplájára bővült azoknak az aránya, akik több mint egy éve reménykednek valamilyen állás megszerzésében. Ugyanezen idő alatt a szociális juttatások megfaragásával nominálisan is csökkent a segélyezés. A munkanélküliek több mint fele semmilyen ellátásban sem részesül.
A munkaerőpiac regionális jellemzői a közmunkák ellenére sem javultak: az elmaradott térségek felzárkóztatásában nem sikerült érdemi eredményt elérni. A foglalkoztatási ráta ugyan mindenütt emelkedett, de a hátrányos helyzetű térségekben (Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld) továbbra is alatta maradt az országos átlagnak. S a munkanélküliségi ráták is itt voltak a legmagasabbak 2013-ban, sőt, az Alföldön a válság mélypontjához képest még romlottak is.
Kormányzati célok, elképzelések
"A cél olyan gazdaságpolitika bevezetése, amely elősegíti, hogy Magyarországon egy évtizeden belül egymillió új, adózó munkahely jöjjön létre."
A Nemzeti Együttműködés Programja, 2010. május
"Az egymillió új munkahelyet a Magyarországon működő vállalkozások teremtik meg. Ahhoz, hogy a vállalkozások munkahelyet teremtsenek bizalomra és kiszámítható gazdasági/politikai környezetre van szükség."
A Nemzeti Együttműködés Programja, 2010. május
"…a Nemzeti Közfoglalkoztatási Program célja, hogy növelje az alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatását, fokozza az álláskeresési aktivitást, valamint elősegítse a versenyszférába, az elsődleges munkaerőpiacra történő visszatérést."
Magyarország Konvergencia Programja 2011-2015, 2011. április
"Közgazdászként azt kell mondanom, hogy az egymillió munkahely megteremtésének az egyik, ha nem a legfontosabb eszköze lesz a kezünkben (ti. az egykulcsos személyi jövedelemadó). Ez egy fantasztikus áttörés lesz."
Matolcsy György a Hír tévében a 2011-től érvényesülő új személyi jövedelemadó rendszerről, 2010. szept. 27.
"2013-tól már nagyobb ütemű növekedés várható a versenyszféra létszámában. …. a Széll Kálmán terv és az új Munkatörvénykönyv munkakínálatot ösztönző elemei már számottevően éreztetni fogják hatásukat a versenyszféra foglalkoztatottsági adataiban."
Széll Kálmán Terv 2.0 2012. április
"A kormány célja a munkaközpontú gazdaság, társadalom és állam megteremtése, ezért a gazdaságpolitika középpontjába a munkahelyteremtést, valamint az azt támogató rugalmas munkaerő-piaci szabályozást, és szabályozói környezet kialakítását helyezte."
Széll Kálmán Terv 2.0 2012. április