Választás - 2014;foglalkoztatás;munka;közfoglalkoztatás;

- A foglalkoztatás romló tendenciái

Ma 250 ezerrel többen dolgoznak, mint a kormányváltás előtt - jelentette Orbán Viktor a minap évértékelő beszédében a Millenárison. Nem sokkal később úgy vélekedett, hogy szamárság azt vizsgálni, mitől nő a foglalkoztatás. A foglalkoztatás attól javul - fogalmazta meg nagy bölcsen a Magyar Rádióban -, hogy többen dolgoznak. S ezzel a témát a maga részéről lezártnak tekintette. Mi azonban megnyitjuk, annál is inkább, mert nem stimmel sem a 250 ezerre taksált gyarapodás, sem az, hogy a javult a munkaerő-piaci helyzet. 

A munkaerő-felmérés szerint - amire a kormányfő és a kormány tagjai is sűrün hivatkoznak - 2010-14 között 157 ezer fővel emelkedett a valamilyen munkát találók száma. Ennek majdnem a felét (68 ezer) a közmunkások adták, s további, kb. 48 ezer főnyi gyarapodás a külföldön munkát találóknak (de az itthoni háztartásuktól még el nem szakadtaknak) volt köszönhető.

A maradék 41 ezer fős szaporulatot négy évre elosztva azt kapjuk, hogy az elmúlt négy évben évente tízezren találtak maguknak Magyarországon belül fizetős munkát az elsődleges munkaerőpiacon. Márpedig amikor az Orbán-kormány programja a tíz év alatt létrehozandó egymillió új, adózó munkahelyet beígérte, akkor egyértelműen arról volt szó, hogy ezt "a Magyarországon működő vállalatok teremtik meg". Vagyis - mechanikusan számolva - az évi százezres új munkahely az elsődleges munkaerőpiacon létesül, mégpedig - a kormányprogram vállalása szerint - elsősorban a mezőgazdaság, az építőipar és turizmus felfutásának köszönhetően.

Láthatóan e programnak a tizede jött be eddig, de ágazatilag nézve a kormányterv még gyatrábban teljesült. A mezőgazdaságban ugyan nőtt a foglalkoztatás, ám négy év alatt mindössze 17 ezerrel. Az építőiparban viszont - a múlt évi dinamizálódás ellenére is 44 ezerrel kevesebben dolgoztak, mint négy évvel korábban, és a szálláshely-szolgáltatás területén is megfogyatkozott a munkavállaló (31 ezerrel).

Igaz, hogy szó volt a kormányprogramban a közmunkákról is, mint amellyel a "romáknak valamint szakképzetlen munkavállalóknak" kell lehetőséget biztosítani az építőiparban és a mezőgazdaságban. Ám a közmunka itt is (mint később más kormányprogramokban is) az elsődleges munkapiacra való belépés emeltyűjeként feltételeződött. A közmunkából rendes munkába történő átváltásra azonban ténylegesen elenyésző eset szolgál példával.

A munkaerő-piac helyzetének várt és elmaradt javulását több körülmény is alátámasztja:
- A munkaügyi statisztika szerint a versenyszférában 2013-ban 4 ezer fővel kevesebben dolgoztak, mint négy évvel korábban.
- A költségvetési szférában - ahol zömében a közmunkákat nyilvántartják - is visszaesett az alkalmazottak száma, és csak a közfoglalkoztatottakkal együtt mutatható ki 38 ezer fős gyarapodás. Megjegyezzük, hogy a kormány nagy bürokrácia-leépítő programja 2012-ig valamelyest nyomon követhető volt a közigazgatás, védelem, társadalombiztosítás terén (6 ezer fős apadás a köztisztviselők/kormánytisztviselők, közalkalmazottak körében), 2013-ban azonban kb. 5 ezer ??? fős "visszanövés" volt tapasztalható (I-III. negyedévi adat), annak ellenére, hogy megszigorították a nyugdíj melletti munkavállalást.

- A munkaügyi statisztika szerint csupán 38 ezerrel nőtt négy év alatt az alkalmazottak száma, ám ha ebből levesszük a közmunkások többletét, akkor az adódik, hogy 30 ezer fővel esett a nemzetgazdaság szintjén a foglalkoztatás.
- 2013-ra a munkát találók körében megnőtt a részmunkaidőben alkalmazottak aránya, s tudjuk, hogy ez a családi bevételek szempontjából korántsem kedvező.

- Az elmúlt négy évben évről évre szaporodott a külföldön munkát találók száma. A KSH munkaerő-felmérésében elérhető adatok szerint az ide sorolhatók száma a 2011. évi 61,9 ezerről 2012-re 82,3 ezerre nőtt, 2013. szeptember végéig pedig 97,5 ezerre. Ők nyilván azért lépték át Magyarország határát, mert a hazai munkaerő-piacon vagy nem találtak maguknak munkát, vagy pedig nem akadt az igényeiknek megfelelő.

A munkanélküliség jellemzői még erősebb világítják meg azt, hogy a munkaerőpiac feszültségei az elmúlt négy év során fokozódtak.

- 2013-ra csak a regisztrált munkanélküliek száma csökkent (37 ezerrel) a válság mélypontjához képest, amiben szerepet játszhatott az is, hogy reménytelenségükben sokan feladták az esetleg utazási költséggel is járó regisztráltatást. 2013-ban mind a munkanélküliek száma, mind a munkanélküliség rátája meghaladta a 2009-ben mértet. Miközben tudjuk, hogy az állástalanságot apasztotta a közmunkának és a külföldi munkavállalásnak a megszaporodása is. Közfoglalkoztatás nélkül - feltételezve, hogy a közmunka minden esetben munkanélküliséget váltott ki - 2013-ben 13,2 százalékra nőtt volna a munkanélküliség rátája az ugyanilyen módszerrel számított 2009. évi 11,5 százalékról. Olyan magasra, amilyenre a rendszerváltás utáni statisztika nem szolgált példával.

- 2013-ban a 2009. évi, válságbeli mélypontnál 43 ezerrel többen voltak azok, akik szerettek volna dolgozni, de különböző okokból nem kerestek munkát, és így hivatalosan nem lehettek még munkanélküliek sem. Velük együtt a munkára várók száma az esztendő átlagában 838 ezerre nőtt. 2006-ban, amikor ez az adat 660 ezer körül alakult, Orbán Viktor munkaellenesnek minősítette a kormány politikáját: "Állítom, hogy ma egy munkaellenes szemlélet jellemzi a kormányzati munkát. Ezt kell megváltoztatni és munkabaráttá tenni … El kell érnünk a teljes foglalkoztatást." (Magyar Rádió, 2006. febr. 3.) A munkaalapú társadalom elmúlt négyévi építése során az Orbán-kormánynak a munkára várók számát is sikerült feltornásznia (ha a regisztrált munkanélküliekkel számolunk, akkor 917 ezerre!), noha két levezető csatorna is működött: a közmunka és a külföldre menekülés.

- A fiatalok (15-24 év közöttiek) munkanélküliségi rátája - amely nálunk magasabb, mint az unió átlaga - sem csökkent. Sőt, a fiatalok körében megszaporodott külföldi munkavállalás és tanulás ellenére e korcsoportban 2013-ra nőtt az állástalanság aránya, több mint egynegyedük hivatalosan is munkanélkülinek bizonyult.

- A KSH munkaerő-felmérése szerint a munkanélkülieken belül a 2009. évi 13 százalékról 2013-ra 17 százalékra emelkedett azoknak az aránya, akiknek soha nem volt munkájuk.

- Az elmúlt négy évben megszaporodott azoknak a száma is, akik bármilyen típusú munkát elvállalnának, és csökkent azoké, akik csak teljes munkaidőben szeretnének dolgozni; mindez egyértelmű jele a munkavállalói pozíció romlásának.

- A 2009. évi 16,6 hónapról 2013-ra 18-ra emelkedett a munkanélküliség átlagos időtartama; a munkanélkülieken belül több mint a duplájára bővült azoknak az aránya, akik több mint egy éve reménykednek valamilyen állás megszerzésében. Ugyanezen idő alatt a szociális juttatások megfaragásával nominálisan is csökkent a segélyezés. A munkanélküliek több mint fele semmilyen ellátásban sem részesül.

A munkaerőpiac regionális jellemzői a közmunkák ellenére sem javultak: az elmaradott térségek felzárkóztatásában nem sikerült érdemi eredményt elérni. A foglalkoztatási ráta ugyan mindenütt emelkedett, de a hátrányos helyzetű térségekben (Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld) továbbra is alatta maradt az országos átlagnak. S a munkanélküliségi ráták is itt voltak a legmagasabbak 2013-ban, sőt, az Alföldön a válság mélypontjához képest még romlottak is.

Két módszer, két eredmény
A Központi Statisztikai Hivatalban kétféle, eltérő módszerrel készülő adatgyűjtés szolgál képet adni a munkaerőpiac változásának jellemzőiről.
1. A munkaerő-felmérés során a hivatal munkatársai a reprezentatív mintavétellel kijelölt háztartásokat személyesen vagy telefonon megkeresik és kikérdezik. A felmérés során foglalkoztatottnak minősül az, aki a vonatkozási héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy munkájától csak átmenetileg volt távol (szabadság, betegség stb.) Ide sorolódnak azok a külföldön dolgozók is, akik nem szakadtak el az adott háztartástól (egy évnél rövidebb ideje tartózkodnak külföldön, jövedelmüket vagy egy részét hazaadják, naponta, hetente ingáznak, szezonális munkán tartózkodnak külföldön stb.).
Ez a felmérés rögzíti a munkanélkülieket is. Nem minden munkával nem rendelkező minősül munkanélkülinek, csak az, akire egyidejűleg érvényesek a következő feltételek: az adott héten nem dolgozott (és nem is volt olyan munkája, ahonnan átmenetileg távol volt), aktívan keresett munkát és két héten belül munkába tudna állni, ha találna megfelelő állást, vagy talált már munkát, ahol 90 napon belül dolgozni fog.
2. A munkaügyi statisztika a rész- vagy teljes munkaidőben alkalmazottakat veszi számba a költségvetési és társadalombiztosítási szervezeteknél, a non-profit cégeknél és a 4 főnél többet foglalkoztató vállalkozásoknál. Az adatokat a jelzett kör munkaadói szolgáltatják a KSH-nak függetlenül attól, hogy a munkavállaló nyugdíjas, vagy szezonális/alkalmi munkás-e.
A munkaerő-felmérés teljesebb körű, a munkaügyi statisztika pontosabb; a változások megjelenítésére mindkettő alkalmas. A tendenciákat a legutóbbi időkig egyformán jelezték, csak a külföldi munkavállalás megszaporodásával adódtak egymással ellentétes mutatók.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat is közöl havonta adatot a munkanélküliekről, amely azonban nem egyezik meg a Központi Statisztikai Hivatal jelentésében szerepelővel. A Szolgálat ugyanis azoknak az állás nélkülieknek a számát publikálja, akik a munkaügyi hivatalokba munkanélküliként bejelentkezve nyilvántartásba vetetik magukat, s így nyerik el a regisztrált munkanélküli címét.
Az említetteken kívül még több mint háromszázezer olyan honfitársunk él az országban, akinek nincs munkája, pedig szeretne dolgozni, viszont nem minősül a KSH szerint munkanélkülinek, és nem is regisztráltatja magát a hivatalokban (mert például rég lemondott a munkakeresésről).

Kormányzati célok, elképzelések

"A cél olyan gazdaságpolitika bevezetése, amely elősegíti, hogy Magyarországon egy évtizeden belül egymillió új, adózó munkahely jöjjön létre."
A Nemzeti Együttműködés Programja, 2010. május

"Az egymillió új munkahelyet a Magyarországon működő vállalkozások teremtik meg. Ahhoz, hogy a vállalkozások munkahelyet teremtsenek bizalomra és kiszámítható gazdasági/politikai környezetre van szükség."
A Nemzeti Együttműködés Programja, 2010. május

"…a Nemzeti Közfoglalkoztatási Program célja, hogy növelje az alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatását, fokozza az álláskeresési aktivitást, valamint elősegítse a versenyszférába, az elsődleges munkaerőpiacra történő visszatérést."
Magyarország Konvergencia Programja 2011-2015, 2011. április

"Közgazdászként azt kell mondanom, hogy az egymillió munkahely megteremtésének az egyik, ha nem a legfontosabb eszköze lesz a kezünkben (ti. az egykulcsos személyi jövedelemadó). Ez egy fantasztikus áttörés lesz."
Matolcsy György a Hír tévében a 2011-től érvényesülő új személyi jövedelemadó rendszerről, 2010. szept. 27.

"2013-tól már nagyobb ütemű növekedés várható a versenyszféra létszámában. …. a Széll Kálmán terv és az új Munkatörvénykönyv munkakínálatot ösztönző elemei már számottevően éreztetni fogják hatásukat a versenyszféra foglalkoztatottsági adataiban."
Széll Kálmán Terv 2.0 2012. április

"A kormány célja a munkaközpontú gazdaság, társadalom és állam megteremtése, ezért a gazdaságpolitika középpontjába a munkahelyteremtést, valamint az azt támogató rugalmas munkaerő-piaci szabályozást, és szabályozói környezet kialakítását helyezte."
Széll Kálmán Terv 2.0 2012. április

Felkereste szerkesztőségünket Ráckeve fideszes alpolgármestere, Bukriné Gyengési Erzsébet, mert nem ért egyet a "Forrnak az indulatok" címmel 2014. február 25-i, keddi lapszámunk 11. oldalán  közölt cikkel. Ebben megírtuk, hogy Pataki József egykori vállalkozó egy bírósági tárgyaláson halt meg, ahol unokája, Tóth Csaba szerint Bukriné tagadta, hogy tartozna neki. A hölgy lapunknak nem nyilatkozott, csak helyreigazítási kérelemben hajlandó kifejteni álláspontját.