Ha szabad ezt nekem, akkor követelem, hogy a 2010-ben történt vörösiszap-katasztrófa túlóradíjait hozzák nyilvánosságra!
Hogy miért? Nem nagy ügy, hiszen csak éveken át tapicskoltak a maró lében a nép mentésére kirendelt emberek. Rendőrök, tűzoltók, önkéntesek. Ja, hogy abban az időben még nem lehetett lerabolni a költségvetést? Hogy nem volt nekünk Hajdu Jánosunk? Hát így jártunk. (Persze a pár milliárdnyi lakossági adomány elolvadt, mint májusban a hóember…)
Utóbb az is kiderült: a magyar élet szinte méznyalás, pláne, ha az ember a Terrorelhárítási Központ alkalmazottja. Tudniillik bevallották, mire költöttek az utóbbi árvízi védekezés során. A TEK-esek negyedmillió forint értékben ettek csokoládét, gyönge 105 ezer forintot költöttek energiaitalra is. A 722 fős állomány 680 ezer forintért kapott gumicsizmát, a szúnyogriasztók 435 ezer forintba kerültek, naptejet további 46 ezerért vettek. A fertőtlenítő törlőkendők is több mint félmilliót kóstáltak, a terrorelhárítók étkeztetése pedig közel négymilliót.
Ha hazugság, akkor legyen nagy. Mert azt még a legbutább NER-alattvaló is sejtheti, hogy a TEK bérszámfejtője, kapuőre, és egy sereg alkalmazottja nem árvizelt. Nem az a dolguk ugyanis. Gumicsizmában csokit zabálni, és energiaitalt inni rá valószínűleg csak keveseknek sikerült. Tudniillik – ha jól értjük az elszámolást – napi 72 órában árvízvédett a TEK, miközben napi további 48 órában alapfeladatait is ellátta.
Vegyük úgy, hogy ez a számlatömb nettó hazugság. De akkor legalább a csokit fizessék ki a devecseri mentőcsapatnak!
Meg a naptejet, hiszen Bakondi úréknak sütkérezni is kellett a nemzet megbecsülésében…
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
