Bár a kormány már több mint egy hónapja aláírta az orosz Roszatommal a paksi atomerőmű bővítéséről szóló megállapodást, a hazai közvélemény továbbra sem tud szinte semmit a beruházás részleteiről. A kabinet egy tízmilliárd eurós hitel felvételéről is megállapodott az orosz féllel, ám ennek a kölcsönnek a pontos kondíciói még az országgyűlési képviselők előtt sem ismertek, a kormányzat ugyanis csak a 4,5 százalékos átlagos kamatszintről beszél, a hiteleknek azonban emellett még számos paramétere van - nyilatkozta lapunknak Vértes András.
A GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke szerint a társadalommal előre meg kellett volna ismertetnie a kormánynak a több ezermilliárd forintos építkezés részletes terveit és nem utólag fűzni némi magyarázatot a projekthez. A megválaszolatlan kérdések sora szinte végtelen - jegyezte meg a szakember. Továbbra sem tudni például azt, hogy miért döntöttek ilyen hirtelen a beruházás elindítása mellett, és miért pályáztatás nélkül adták oda a Roszatomnak az építési megbízást. Az pedig már sohasem válik ismertté, hogy olcsóbb lenne-e, és ha igen, akkor mennyivel az új blokkok létesítése, ha versenyeztek volna a potenciális kivitelezők az építési megbízásért. Továbbá kérdéses, hogy egyáltalán szükség van-e a két új, 1200 megawattos atomreaktorra, illetve, hogy már most kellenek-e, amikor a régi blokkok közül az utolsó csak 2037-ben áll majd le.
Hiába van meg a kormányzat által elfogadott kölcsön-megállapodásunk az oroszokkal a finanszírozási modell mégsem követhető - vélik hozzáértők. Nem világos, hogy államközi hitelről van-e szó, amint a kormány állítja, kereskedelmi kölcsönről, ahogyan azt az oroszok közölték, vagy projekthitelről, amiről egyes szakértők beszélnek. Azt sem tudatta a kormány, hogy milyen forrásból, és milyen kondíciókkal szándékozik előteremteni a 20 százalékos önrészt az építkezéshez, amely a 80 százalékos orosz kölcsönhöz társul.
Ismeretlen a beruházás üzleti koncepciója is. A kabinet arról beszél, hogy nem épül majd be az áram árába az építési költség, ami a tiltott állami támogatás nyújtását vetíti előre, s ez az uniós versenyjogi szabályokat sértheti. Ma még azt is kérdőjelek övezik, hogy az orosz-magyar paktum hány ponton szegi meg ezeket a szabályokat? Abban az esetben viszont, ha üzleti alapú árképzés lesz, akkor - a szakemberek véleménye szerint - a mainak többszörösére nőhet az áramár a szakemberek szerint, ami viszont a kormány legfőbb beruházás melletti érvének, a "rezsicsökkentésnek" mondana ellent. Vagyis homály fedi, hogy kik, hogyan és miből fizetik majd vissza a tízmilliárd eurós (mintegy 3000 milliárd forintos) orosz kölcsönt, s a hitel mennyivel növeli majd az államadósságot?
Továbbra is megválaszolatlan maradt az a kérdés is, hogy a beruházást előkészítő dokumentumokat - bár alig készültek ilyen tanulmányok - milyen okból titkosította a kormány tíz évre. Ilyen, generációkat érintő projektet miért nem a teljes nyilvánosság mellett valósít meg a kormány, s miért kell az utolsó pillanatban áterőltetni a parlament fideszes szavazógépezetén az építkezésre és a finanszírozásra vonatkozó orosz-magyar paktum elfogadását. A demokratikus ellenzéki pártok részéről pedig az is többször felvetődött, hogy miért nem lehet népszavazáson dönteni az évszázad legnagyobb és legköltségesebb magyar beruházásáról.
Felsmann Balázs, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatóközpont vezetője úgy véli: az sem hihető, hogy a kormányzat állításnak megfelelően 40 százalékos lesz majd a paksi erőműbővítésben a magyar beszállítói arány. A hazai ipar ugyanis nincs felkészülve erre a nukleáris beruházásra. Ugyanakkor felvetődik az örök kérdés is - teszi hozzá a szakember - kit tekint majd a kormány magyar résztvevőnek, azt a céget, amelyik hazai tulajdonban van, vagy azt, amelyik magyar munkavállalókat foglalkoztat.
Nincs válasz arra sem, hogy tulajdonképpen milyen blokkok épülnek majd Pakson. Arról hallani lehetett, hogy orosz 1200 megawattos "Leningrád II." típusú rektorok készülnek. Az viszont megint homályos, hogy a blokkok irányítási rendszere milyen gyártmányú lesz. Emellett - úgy tudjuk - az sem eldöntött tény, hogy épül-e hűtőtorony az új egységek vízellátásának a biztosításához, vagy a Duna vizét "átfolyatva" hűtik majd a blokkokat. Egyes szakértők szerint ugyanis a folyó vizét túlzottan felmelegítené, ha a meglévő négy és az újonnan épülő két reaktort az egyidejű üzemelés alatt közvetlenül "átöblítéses módszerrel" a Duna vizével hűtenék.
Az sem tudható, hogy pontosan milyen értékben - becslések szerint 2000-3000 milliárd forintért - kell majd úgynevezett kapcsolódó létesítményeket emelni az "alapból" 3600 milliárd forintba kerülő új blokkok mellé, s ezeknek a beruházási költségeit ki és hogyan termeti elő, és fizeti vissza. Mindezek mellett a kormányzat azt is elhallgatja, hogy az építkezés kockázatait milyen mértékben viseli a magyar és mekkora arányban az orosz fél, akinek valamilyen nem tisztázott okból joga lesz beleszólni az új erőműben megtermelt áram árába is.
Továbbra sem tudni:
- Miért állapodott meg a kormányzat már most a paksi bővítésről az oroszokkal?
- Miért nem pályázaton választották ki az erőmű építés kivitelezőjét?
- Milyen háttéralkuk születtek a paksi fejlesztéshez kapcsolódan Oroszországgal?
- Miért szólhat majd bele az orosz fél az új blokkokban termelt áram árának a megállapításba?
- Miért sürgős a Fidesz számára, hogy azonnal áterőltesse a parlamenten a részletiben ismeretlen megállapodások elfogadását?
- Miért titkosította beruházásra vonatkozó előzetes tanulmányokat tíz évre a kabinet?
- Pontosan milyen létesítmények megépítését tervezik a paksi atomerőmű bővítése keretében?
- Mekkora összegbe kerülnek majd az új rekatorok és a hozzájuk kapcsolódó beruházások?
- Kik, és milyen formában fizetik majd a becslések szerint 5000-6000 milliárd forintos építkezés költségeit?
- Hogyan, és milyen áron teremti majd elő a kormány az építkezéshez a magyar önrészt?
