Komplett iparágat épített rá a második Orbán-kormány, hogyan lehet a statisztika kisebb-nagyobb fortélyaival abból a bizonyosból várat építeni. Ha csak a számokat nézzük, az orbáni gazdaságpolitika valódi sikertörténet: a hiány alacsony, az államadósság és az infláció csökken, a foglalkoztatottság és a reálbér nő, a működőtőke pedig megállíthatatlanul áramlik, a növekedés beindult... Ha azonban egy kicsit megpiszkáljuk a számokat, egészen más képet látunk. Például a tegnapi foglalkoztatási adatokból kiderül, hogy a négymillió foglalkoztatottból csaknem 200 ezer közmunkás.
Őket havi 49 ezer forintért az állam alkalmazza: a munkaerőpiacon ezáltal nem lesz nagyobb esélyük elhelyezkedni a jövőben, a "fizetés" pedig megélni kevés, éhen halni sok. A foglalkoztatási statisztikában jól jön a kormánynak a közmunkás, de a kereseteknél már nem annyira: abba a statisztikába nem is számítják bele. Év végén kicsit visszafogják a kötvénykibocsátást, hogy úgy tűnjön, csökkent az államadósság.
A deficit és az államadósság is a magánnyugdíj pénzeknek köszönhetően csökkent, enélkül az államadósság 86 százalék körül járna. A beáramló külföldi tőke a bankok tőkepótlására megy, nem beruházásokra. A növekedést pedig a papíron független jegybank és a jó időjárás intézte el. Azért a számok mögött érezni, valami bűzlik...
