Elképesztő hírt olvastam a Facebookon. Vagy reménykeltőt? Döntsék el! Törzsök Erika, Fejtő Ferenc jóbarátja írta: " Örömmel értesítek mindenkit, hogy Fejtő Ferenc, szül. 1909 Nagykanizsa, meghalt 2008 Párizs, akinek állandó bejelentett lakása nálunk volt Budapesten, ma, 2014. február 14-én megkapta az Értesítőt a szavazóköri névjegyzékbe vételéről. Tudjuk, minden szavazatra szükség van az Orbán-kormány megbuktatásához. Nem kétséges, Fejtő Ferenc tudja, mi a teendője."
A Népszava tiszteletbeli főszerkesztőjének örökül hagyott voksában én sem kételkedem. Ezért nevezem a hírt akár reménykeltőnek is: a kormányzatnak minden ellenkező jel ellenére mégiscsak fontos Fejtő Ferenc véleménye. Örülök, hogy benne van a névjegyzékükben. Igaz, szemben Radnóti Fannival, ő saját halottja volt egy kormánynak - persze nem a mostaninak, hanem a 2008-asnak. Miniszterelnök mondott gyászbeszédet a temetésén - persze nem a mostani, hanem a 2008-as. Apró tévedés, de hát csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, hogy a névjegyzékbe vételről szóló értesítést nem a Kerepesi temetőbe kézbesítették, hanem a XI. kerületbe.
Lehet persze, hogy Orbán Viktor évértékelő beszédét értette valaki félre a hivatalban. Orbán szokás szerint megint csatába szólította a híveit, pedig szegények még a rezsiháború harcmezőiről sem térhettek haza: "Fújjátok meg a kürtöket és nyergeljetek, mert holnap reggel indulunk!" Mármost ez a rész a holnapi indulással nekem kicsit homályos, mert a beszéd közepén kiderült, hogy a jobbak ezt már régen megtették: "milliók menetelnek, ha a hazájuk szuverenitása forog kockán. Köszönet a Békemenetnek!" Igaz, akkor még nyeregről nem volt szó, de hát Magyarország egyre jobban teljesít.
Mindenesetre érdeklődéssel fogom figyelni a Békemenet első soraiban lovagló Bayert, Szélest, Bencsiket. Ostort szerencsére még nem pattintgathatnak, egyrészt mert kapaszkodni kell a magas lovon, másrészt valahogy a molinót is muszáj tartani.
De nem a nyereg a lényeg, hanem a kürtök. A választási irodában ezt egy lelkes Orbán-hívő összetéveszthette a feltámadást jelző harsonával (lásd még: arkangyalok), amelynek szavára feltámadnak a halottak. Orbán amúgy sem rossz feltámadásból.
A MAZSIHISZ-nek írt levelében volt szíves dupla kikacsintással a "mindannyiunk számára megújulást hozó húsvéti ünnepek" utánra halasztani a tárgyalást. Ami egyrészt hasznos ötlet, mert csak a választás után kellene szembesülni a konfliktusokkal, másrészt addig is üzeni az erre fogékonyaknak: Ugye értitek: ezek zs-i-d-ó-k. Másfajták. Nekik a húsvét se ugyanaz.
De választási évben úgy látszik, Fejtőnek is jár a feltámadás. Igaz, ő kikeresztelkedett. Egyenesen a rezsim demokratizmusát bizonyítja, hogy névjegyzékbe veszik annak ellenére: nem nehéz kikövetkeztetni a szavazatát. Nemigen azonosulna a Horthy-rendszer rehabilitálásával, amely a numerus clausus miatt nem engedte az áhított Eötvös-kollégiumba, baloldaliságáért börtönbe csukatta, majd emigrációba kényszerítette. Nem támogatná a jelenlegi miniszterelnököt, akit következetesen populistaként jellemzett.
De a baj nem járna egyedül. Hiszen, ha Fejtő szavazni mehet, miért ne vihetné a barátait is? Hogyan szavazna Károlyi, aki mellett Fejtő Párizsban éveket dolgozott? Az a Károlyi, akinek szobrát rendre vörös festékkel öntötték le, majd az éj leple alatt el is hurcolták a Kossuth-térről. És mi lesz, ha Fejtővel tart a régi barát: József Attila? Hogyan szavazna ő, aki a szabadság rendjére vágyott?
Hogyan szavazna Európa szitokszóvá válása idején az, aki fehérek közt európait akart látni? Hogyan szavazhatna a "Levegőt!" és az "Aki szegény, az a legszegényebb" szerzője? Velük mehetne a többi rég halott barát: a szociáldemokrata Mónus Illés, az egykori népszavások és az írótárs Ignotus Pál, Faludy György, Hatvany Lajos. Hogyan szavazna a Nyugat, ahová Fejtő publikált, hogyan szavaznának a nyugatosok, akik nem véletlenül választották zászlóul azt a nevet, ahonnan ma keletre zsuppolnának minket? Hogyan szavazna irodalmi tradícióink másik ága: a népi írók csoportja, akiknél nem volt szenvedélyesebb kritikusa a két világháború közti parasztnyomorúságnak, az országból már akkor is menekülni kényszerítő szegénypolitikának?
De ha már szobrokról beszéltünk, hogyan szavazna Ady, ha látná a Kossuth-tér terveiben a "gyújtogatónak" nevezett, gyűlölt Tisza István emeletig érő lovasszobrát? Éppenséggel Adyt is bevehetnék abba a másik, túlvilági névjegyzékbe, amely legnagyobbjaink nevét őrzi, csupa nagybetűvel. Ha megindulnának, az volna csak az igazi "magyar csapat". Ady vezethetné is őket, ahogy írta egyszer, a "halottak élén".
Parti Nagy Lajos egyik 2011-es magyar meséje szerint egyszer csak elindult a Kossuth-térről a két üldözött "szoborkolléga", a gróf és a költő, Károlyi és József Attila, így együtt, "hejába nem vótak egymásnak bémutatva". Elegük lett.
Eszembe se jut kisajátítani őket. Nem is tűrték soha a politikai egyenruhát. Nem hiszem, hogy minden nemes hagyományunk a mi demokratikus oldalunk magántulajdona. Legyen mindenkié! De életükkel és könyveikkel leteszik a voksot. Ha már bevették őket a névjegyzékbe.
