Az Orbán-kormány esszégyűjteményekből összetákolt programjában növekedési program nem szerepelt. Annak ellenére sem, hogy a hét százalékos gazdasági dinamika vizionálásáról, meg az ugrani készülő pannon tigrisről elhíresült gazdasági miniszterről, Matolcsy Györgyről - aki a gazdasági fejezet szerzője volt - mindenki tudhatta, hogy megszállott híve az adócsökkentés - növekedés-erősödés szimplifikált képletének. Tudjuk, hogy Orbánék politikai taktikázásból 2010 őszéig keveset árultak el gazdasági cselekvési programjukból, s ami egyáltalán kiderült azt is csak az általuk gerjesztett június eleji valutaválságban az államcsőd veszélyének elhárítása kényszerítette ki (29 pontos akcióterv).
Az első, hosszabb távot felölelő (2015-ig szóló) prognózis 2010 októberében készült a Nemzetgazdasági Minisztériumban. Eszerint a 2009. évi nagy visszaesést már 2012-re ledolgozza a magyar gazdaság, 2013-tól pedig 5 százalék és e feletti dinamikával száguld tovább. A felgyorsuló lendület elsősorban a belső piacok megtáltosodásának lett volna köszönhető: az egykulcsos személyi jövedelemadó 2013-tól már teljes mértében érvényesülő fogyasztásösztönző hatásának (évi 4 százalék körüli ütem) és nyomában a beruházások kiemelkedő meglódulásának (évi 7-12 százalékos ütem). A belső keresleti tényezők erőteljes bővülése természetesen többletimportot vont volna maga után, s így a külkereskedelmi forgalom szintén magas (évi 10 százalékot meghaladó) üteme mellett a nettó export már 2011-től levonást jelentett volna a GDP belföldi felhasználásából.
Az Orbán-kormány a nagyközönségnek és Brüsszelnek szánt első, hiteles programját 2011 tavaszán mutatta be, Széll Kálmán Terv néven. Ebben a 2015-ig szóló makrogazdasági kilátásokat két szcenárióban fogalmazta meg, dinamikus és konzervatív változatban. A dinamikus, nagyobb növekedést prognosztizáló változat közelebb állt az előző év októberében prezentálthoz, azzal a különbséggel, hogy a beruházások ütemét kissé visszafogta, a fogyasztásét azonban tovább srófolta. Nem kérdés, hogy ez a variáns Matolcsy György és más álmodozók igényét követve került be a programba, ám a piacok - jó, mértéktartó ízléssel - nem foglalkoztak vele. Annál inkább a konzervatív változattal, amelynek megalapozottságát többnyire elfogadták, minthogy lényegében ez volt a kidolgozott. A két variáns különbségei 2013-tól ütköztek ki, amikortól a konzervatív elképzelések szerint a belső piactágulás dinamikája mind a fogyasztás, mind a beruházások tekintetében szerényebb mértékűre véleményeződött. A piacok jól fogadták ezt a változatot, ami tükröződött a forint-árfolyam erősödésében is, az visszaszelídült a Bajnai-kormány utolsó hónapjaira jellemző mértékűre.
Utólag visszatekintve teljesülhetett volna a 3 százalékos éves növekedés 2011-2013 között. Hiszen ez benne volt a magyar gazdaságban, amelynek potenciális növekedési ütemét az utolsó békeévekben (2006 előtt), ilyen mértékűre valószínűsítették, s most újból békésebb korszakba kerültünk.
A később készült makrogazdasági előrejelzésekben az átlagos növekedési ütem rendre lejjebb és lejjebb szállt. Egyrészt, mert bejöttek a vártnál jóval kedvezőtlenebb tényszámok, másrészt, mert a kilátások - külső és belső okokból - romlottak. A legutolsó, 2013 őszén, a 2014. évi költségvetéshez készített tervben 2010 és 2015 között már csak 6,3 százalékos növekedés rajzolódott ki, ami a 2010-11-ben megfogalmazott reményeknek a negyedét adta ki. Ám, ha a 2011 tavaszi, reálisnak tekintett konzervatív változathoz viszonyítjuk a 2013-ig felmutatott teljesítményt, akkor is hatalmas az elmaradás. A várt 11 százalékos gyarapodással szemben négy év alatt mindössze 2 százalék teljesült, azaz az évi 2,7 százalékos dinamika helyett félszázalékos. Ha figyelembe vesszük, hogy a GDP számításánál ±0,4 százalékpont a statisztikailag megengedett tévedés, akkor még inkább alátámasztódik az a megállapítás, hogy a magyar gazdaság a második Orbán-kormány alatt 2013-ig nem mutatott előrehaladást, lényegében stagnált.
Nemzetközi összevetés
A magyar gazdaság 2010 után nem tudott a visegrádiak körében - mint azt Orbán Viktor a kormányprogram bemutatásakor célként kitűzte - sereghajtóból éllovassá lenni. Az elmúlt négy évben még a gyengélkedővé lett cseh gazdaság dinamikája is kissé meghaladta a magyarét, a szlovákoké ötszöröse, a lengyeleké pedig hatszorosa lett a mienkének. A. 2009-es globális válság miatti visszaesést mi tudtuk a legkevésbé ledolgozni, mindössze egyharmad arányban, ami uniós összevetésben is rendkívül gyenge teljesítmény.
A felzárkózási célpontnak tekintett Németországhoz mérten is nőtt a távolságunk - erőteljes rákapcsolódásunk ellenére is. Az egy főre jutó GDP alapján a német gazdaság elhúzott tőlünk, az unióban pedig hátrább csúsztunk. 2011-ben elénk került Észtország, 2012-ben Lengyelország, 2013-ban pedig a nyakunkra nőtt Litvánia.
A későbbi növekedés szempontjából mindennél kedvezőtlenebb, hogy míg Lengyelországban, Szlovákiában és Németországban a beruházások bővültek, nálunk 14 százalékkal zuhantak (becslés), jóval meghaladva a cseheknél és az unió egészében bekövetkezett visszaesést.
A visegrádi országok közül mi csúsztunk le 2011 végén, 2012 elején a befektető-minősítők "bóvli" kategóriájába, noha 2010 februárjában a Moody's még a felminősítésünket latolgatta. S az is minősítés, hogy a nagy nemzetközi hitelminősítőknek eszük ágában sincs a magyar kormány sikerei láttán javítani a besorolásunkon, mert azokat nem vélik tartósulóknak.
Versenyképességünk javulásának látomását minden, tényeken alapuló vizsgálat kétségbe vonja. Ezek közül csak a Világgazdasági Fórum (WEF) több szempontot is figyelembe vevő felmérésére utalunk. Eszerint 2009-ben, tehát a válság mélypontján, Magyarország a világranglista 58. helyén állt, s innen sikerült letornásznunk magunkat 2013-ra a 63. helyre.
Az sem véletlen, és a jövőnk szempontjából közel sem érdektelen, hogy a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara 2013 tavaszi felmérése szerint Magyarország a német cégek beruházási és foglalkoztatási terveiben az utolsó helyre került.
A ciklus egyes éveinek GDP alakulásáról
2010 első negyedében a magyar gazdaság technikai értelemben kikerült a recesszióból és az év átlagában mutatkozó 1,1 százalékos GDP-többlet meghaladta a várakozásokat (a Bajnai-kabinet még a recesszióra építette a 2010. évi költségvetést, ami annak kifejezetten használt). A javulás azonban kizárólag a megélénkülő külső konjunktúrának volt köszönhető (a feldolgozóipar exportra termelő cégeinek és az exporthoz kapcsolódó szolgáltatásoknak), a belső piacokra termelő ágak továbbra is zsugorodtak.
A belső kereslet leggyengébb láncszeme a bruttó állóeszköz-felhalmozás volt, amely az előző évi 10 százalékos zuhanás után további 8 százalékkal esett. A hazai lakáspiac ugyanis összeomlott, az Orbán-kormány fejlesztéspolitikája a fejlesztések leállításával kezdődött (PPP-s beruházások felülvizsgálata, uniós kifizetések, pályázatok visszafogása stb.), a versenyszféra pedig még bizonytalan volt az új gazdaságpolitikai környezetben.
A Bajnai-kormány módosította személyi jövedelemadó-rendszernek köszönhetően a reálkeresetek emelkedtek, ám ennek ellenére a háztartások fogyasztása tovább zsugorodott, mert a lakosság költekezésében óvatossá vált a romló forintárfolyam és a kedvezőtlenebb munkaerő-piaci kilátások okán.
2011-ben a külső konjunktúra ugyan romlott, de még így is a nettó export járult hozzá a legnagyobb mértékben a GDP növekedéséhez. A jelentős jövedelem-kiengedés (egykulcsos szja és reálhozamok kifizetése) mellett a reálkeresetek és jövedelmek az előző évinél is nagyobb mértékben nőttek, ám ennek ellenére a háztartások fogyasztása nem robbant be, mint azt a kormány várta, hanem lényegében stagnált.A beruházások zuhanását a járműipari fejlesztések belendülése sem tudta ellensúlyozni.
S annak ellenére, hogy a vállalkozások felé is számottevő jövedelem-kiengedés történt - a költségvetési politika fellazulása mellett - a belső piacra termelők továbbra sem tudták elhagyni a recessziós pályát. A kormány 3,1 százalékos növekedést várt a külső élénkülés folytatódása mellett az új szja-rendszertől és az Új Széchenyi tervtől, ám ennek csupán a fele teljesült. Ebben az évben pedig még a jó időjárás is besegített, a növekedés negyedét a mezőgazdaság adta.
2012-ben újból recesszióba került a magyar gazdaság, amit a kormány külső tényezőkre fogott. Tény, hogy a rossz időjárás miatt zuhant a mezőgazdaság kibocsátása, de ettől eltekintve is visszaesés következett volna be (kb. 1 százalékos). Az is igaz, hogy a külpiaci kereslet is lanyhult, ám még így is a nettó export segítette ki a gazdaságot, enélkül ugyanis kb. a duplája lett volna a GDP zsugorodása. Az azonban, hogy a beruházások a nemzetgazdaság 19 ágazatából 16-ban estek, jórészt a kormányzati politika következménye volt. Most már nemcsak a lakásépítések és a költségvetésből finanszírozott beruházások zuhantak, de a versenyszférabeliek is.
A fogyasztás újbóli zsugorodása ugyancsak a kormányzati politika következtében állt elő, a háztartások így reagáltak a csökkenő reálbérekre, a nominálisan is visszaeső szociális jövedelmekre, a felpörgő inflációra, a magasra szökött törlesztési terhekre, a visszavágott társadalmi juttatásokra és a tovább bizonytalanodó létfeltételekre.
Termelési oldalról valamennyi ágazat negatívan járult hozzá a GDP "növekedéséhez", kivéve, ahol közmunkásokat alkalmaztak. A közfoglalkoztatás kiterjesztésével a közmunkásoknak kifizetett bértömeg megdobta a közigazgatás, kötelező társadalombiztosítás, védelem, oktatás, humán egészségügyi, szociális ellátás ágazat "GDP-teljesítményt".
A 2013. évi "robosztus" növekedéshez valóban volt köze a kormányzatnak, amennyiben beindította a választási gépezetet. Ezáltal mesterségesen élénkítette a beruházásokat (uniós pénzek kiszórásával) és a fogyasztást is (inflációs trükkökkel előállított jövedelemtöbbletekkel, a közmunkák kiterjesztésével, a devizahitelesek hitegetésével stb.). Ám ez még így is elégtelennek bizonyult a belső piacok felpörgetéséhez. Szerencsére besegített a külső konjunktúra javulása, meg az áldásos időjárás, valamint a korábban agyontámogatott járműipari beruházások termőre fordulása. Mindezzel azonban összességében csak az előző évben elszenvedett recesszió kétharmadát tudtuk ledolgozni. S az előzetes adatok szerint a 2013. évi bruttó hazai termék a 2005. évi szintjén állt.
