Mindig szerettem a forradalmakat, parasztfelkeléseket, rabszolgalázadásokat – tanulni is, tanítani is. Életem egyik legfelemelőbb tapasztalata is az 1989-es romániai forradalom volt. Elevenen él még bennem a hangulata, tudom, hogy ilyenkor mintha megszűnne a ráció, az emberben mindig máskor ott munkáló veszélyérzet és életmentő ösztön. Csak mentünk az utcákon, fene tudja hová, lőttek, de kit érdekelt. Sokan meghaltak, de megérte - jobb világ született ezután.
Hiszek a forradalmakban, a nép igazságában, de ezzel az ukrán forradalommal mégis bajban vagyok. Mintha már nem csak az időjárás bolondult volna meg eltörölve az évszakok közötti hagyományos választóvonalakat – a forradalmak sem az igaziak manapság.
Janukovics elnök kétségtelenül nem Hófehérke, rendszere nem a klasszikus amerikai/nyugat-európai típusú jogállamiság és demokrácia mintaképe, de 2012 őszén mégiscsak demokratikus választások erősítették meg pártját a hatalomban. Az ukrán nép, a lakosság többsége döntött így. Ebben a forradalomban pedig mintha megfeledkeznének róla, a fő követelés, és bizony úgy tűnik, hogy a mindent felülíró, a magyar fülnek 2006 óta eléggé rossz emlékű "mongyon le".
Csakhogy egy előrehozott választás – már amennyiben szabad választás lesz – vélhetően ugyanezeket az erőviszonyokat reprodukálja. Főképp azért, mert az ukrán választó emlékszik még a narancsos forradalom utáni káoszra, s arra, hogy Timosenko rendszere sem volt kevésbé korrupt, toleránsabb, hozzáértőbb. Csak a klánok cserélődtek, a nyomor, a korrupció maradt, megspékelve némi kisebbség ellenességgel, amit hazafiságnak neveztek.
De azért is, mert Ukrajna nagy része most otthon ül és retteg. Ők valószínűleg nem forradalmárokként emlegetik a maszkos, gyújtogató, Molotov-koktélos, mára már lőfegyvert is szerző csoportokat.
Csak Klicskót sajnálom – ellopták tőle a forradalmat, pedig ő lehetett volna az ország első tiszta, nem a klánok által mozgatott, ténylegesen demokratikus vezetője. Európáért pedig aggódom – attól tartok úgy jár, mint a szíriai polgárháborúval, annak nyújt mentőövet, amitől a legjobban retteg – a szélsőségnek.
