;

kiállítás;Népszabadság;fotóriporter;Wormser Antal;Esti Hírlap;

- Közelkép-Előhívás

Szellemes, sokértelmű címet választottak Wormser Antal fotóriporter képinek dunaújvárosi kiállításához: "Előhívás". A szó természetesen a fotószakmában a korábban használatos technikára utal, amikor a filmnegatívot kellett először előhívni, majd az erről készült papírmásolatot.

 Az előhívás szónak azonban a magyar nyelvben jóval szélesebb értelmezési lehetősége is van, így a többi között például az emlékek, a múlt eseményeinek felidézése is. Azért volt szerencsés ez a cím, mert ebben az esetben mindkét értelmezési lehetőség indokolt.

Amikor ezek a képek készültek - 1957 és 81 között -, még kizárólag hagyományos fotótechnikával kerültek előbb a Népszabadság, majd az Esti Hírlap oldalaira. Ám a Magyar Nemzeti Múzeum fotóarchívumának munkatársai - Bognár Katalin és Kiscsatári Marianna - igen jól válogattak abból a mintegy 40.000 negatívból, amit megkaptak.

Előhívták ebből a majd negyedszázadból mindazt, amit 1956 után az emberek megéltek. Wormser ebben a korban készült fotóin, a mai szálloda előtti, régi Népszabadság székház kitört üvegű ablakából fényképezte le a Körút-Rákóczi út kereszteződését, hogy jóval később ugyanebből a szemszögből mutassa be ezt a térséget, amint a Metró építkezése zajlik.

Akad a tárlaton néhány - nem szokványos - protokoll kép is, például Brezsnyevről Budapesten, vagy Kádárról a felvonulási tribünön. Vagy orosz kiskatonákat, akik diákokkal együtt építenek egy kőbányai parkot. Azért nagyon tisztességes ez a válogatás, mert se megszépíteni, se besározni nem kívánja ezt a közelmúltat.

Amelyben Wormser Antal jó színvonalon tette a dolgát, amit egy napilapnál elvártak tőle. Vannak nagyon eredeti pillanatok is, amelyeket elkapott, például igen mulatságos a Boglyázók című felvétele, ahol valóságos akrobatamutatványt végzett egy fiatalember, hogy rendbe rakja a boglya oldalát.

Akik átélték ezt a kort, azoknak jó szembesülni a múltjukkal, a fiatalok számára pedig hiteles a kép, hogy meglássák: hogyan, miként éltek apáik, nagyszüleik.

Máris színháztörténeti eseményként emlegetik, hogy Miskolcon egy évadban, egy színházban két rendezésben, két szereposztással mutatták be Csehov Sirályát. Az előadások színre vivőit, Kiss Csaba igazgatót és Rusznyák Gábor rendezőt kérdeztük a nem mindennapi premierek hátteréről.