Pedig Zorán egyedül is megtöltené a Papp László Budapest Sportarénát. Talán még akkor is, ha nem vennék körül remek zenészek és vokalisták. Van több mint három órányi kitűnő száma, maga pedig az évek múlásával egyre jobb, egyre érettebb lett. Olyan művész - bármennyire is furcsa ezt róla leírni, de mégiscsak az -, akire figyelni kell és aki minden koncertjén élményt ad. Egy koncerten pedig ennél nem kell több.
Ezúttal is elhangzottak a régi, jól ismert számok, sokat közülük a közönség együtt énekelt Zoránnal. A vendégek - a duettpartnerek - pedig fokozták a hangulatot. Ruzsa Magdi, Váczi Eszter, vagy Bíró Eszter kíváló énekesek, s meghívójukkal együtt - egy-egy szám erejéig - újra elvarázsolták a nézőket.
S bár Zorán nem politizál, mégis különös hangulatot teremtett, amikor színpadra hívta Gerendás Pétert, aztán Kern Andrással elénekelte a már kultikusnak számító Hé '68-at, majd Bródy Jánossal azt, hogy "hosszú lesz a tél". De a csúcsot kétségkívül az utolsó fél óra jelentette az egyébként nagyon gondosan, pontosan és jól összeszerkesztett műsorban.
A régi barátok közül előbb Presser Gábor jött, majd a számok túlnyomó többségének szövegírója, Dusán. Zorán öccséről köztudott, hogy nem szívesen lép föl, de a hármasban előadott dalt kár lett volna kihagyni. Mint ahogy a ráadást is.
Előbb a változatlanul gyönyörűen hangzó Apám hitte volt a plusz-műsor, majd két olyan szám, amelyet nemcsak valamennyi vendég, hanem nagyrészt a közönség is - együtt énekelt Zoránnal. Az Egyszerű dal - amelyben benne van a "pár barát" is -, majd az előző nagylemez slágere, a Kóló egészen újszerűen szólt, betöltötte az arénát és fokozta az együvé tartozás érzését.Újra egyszer kiderült, mit tesz egy remek művész, a zene és pár - sok - barát, ha egymásra találnak.
Zorán, Papp László Sportaréna
