A múlt héten még vereség nélkül vonulhatott volna vissza Orbán Viktor, de csakazértis úgy döntött, ezen héten szól a néphez a német megszállás emlékműve dolgáról. Már napokkal ezelőtt kiadhatott volna egy közleményt: elnézést kér mindenkitől, főleg a zsidóktól és a németektől, de neki nagyon megtetszett ez az arkangyalos-sasos dolog, sajnálja, hogy nincs ízlése, sőt kétségkívül giccskedvelő, de nem akart rosszat.
Ajándéknak szánta, hogy legyen egy hely, ahol minden áldozatra együtt lehet emlékezni. Elnézést kér, hogy megpróbálja újratenyészteni a történelmet, hogy olyan legyen, amilyennek kedvence, a hagyományosan rendkívül hitvány módon viselkedő, műveletlen, erkölcstelen magyar középosztály kedvelné. (Én csak tudom: abból származom.) Csakugyan nem gondolta végig, hogy esetleg a zsidó áldozatok lelkei nem szeretnének együtt lebegni az ünnepi emlékezés fohász-felhőiben a nyilas "áldozatok" lelkeivel.
Úgy tűnik, hogy egyetlen-egy lehetőség van annak megakadályozására, hogy a megátalkodott miniszterelnök botrányos, a szélsőjobbnak jól használható emlékhelyet készíttessen a Szabadság térre: ha a zsidók és a németek együtt akadályozzák meg. Vagy legalább együtt tiltakoznak. Ha kell tüntetéssel, ha kell úgy, hogy a testükkel őrzik a kijelölt helyet. Botrány kell. Nemzetközi: hogy a világ ujjal mutogasson Orbán Viktorra. Megérdemli.
Úgy kell tekinteni ezt a helyzetet, mint a Mindenható vagy a sors ajándékát: csodálatos, tulajdonképpen, történelmi jelentőségű szövetség érhet össze az ostobaság, a cinizmus és a történelemhamisítás erői ellen. (Megtestesítő: Orbán Viktor.)
Kitűnő az évfordulós alkalom is: igenis meg lehet békélni, minden idők legsúlyosabb konfliktusa után hét évtizeddel eljött az ideje, mert így emberséges és így tisztességes. Pláne, ha új undokság van a közeli láthatáron. (Megtestesítő: Jobbik - sunyi Fidesz háttérrel.)
Pár napja gondolkoztam el azon, hogy gyerekkoromban, ha háborúsat játszottunk, senki nem akart német lenni. Ma, ha a gyerekem, mondjuk virtuális focimeccsen vagy -csatában német lenne - föltéve, hogy nem a II. világháborúban - talán rá se szólnék. Talán bennem is lezajlott a zsigerek megbékülése. Nem a nácikkal, hanem a németekkel. Mert azokkal szemben, akik bűnbánatot tartanak, méltatlan, ha nem tudunk megbocsátani. Valahogy most már így van a németekkel az egész emberiség. Kivéve Orbánt. Nagy hiba. A lehető legnagyobb külpolitikai hiba.
Nem kisebb belpolitikai az, hogy nem veszi észre, hogy a zsidók nem hajlandók többé hülyét csinálni magokból, csak a békesség vagy Schmidt Mária kedvéért. Az első, erre következtetni engedő hír az volt, hogy az érsekújvári zsidó közösség, majd pedig a Frankel zsinagóga közössége sem kívánja felhasználni azt a pénzt, amelyet a kormány ítélt nekik a holokauszt emlékév rendezvényeire. Azóta újabb és újabb közösségek tiltakoznak hasonló módon. A hétvégén pedig a MAZSIHISZ is megfogalmazta e közösség követeléseit.
"A zsidó közösség ezzel kívánja felhívni a figyelmet arra, hogy a Horthy-korszak pozitív színben való feltüntetése, nyilas írók tananyagba való elhelyezése, tömeggyilkosságok idegenrendészeti intézkedésként való beállítása, és még számos kormányzati megnyilatkozás, ezzel egyidejűleg a tömeggyilkosságok áldozataira történő megemlékezések támogatása nem fér össze egymással és a becsületes gondolkodásmód kívánalmaival."
A Szombat ismerteti közleményüket: megemlékezéseiket megtartják, de "ehhez nem kívánnak támogatást felhasználni egy olyan kormánytól, melynek köpönyegforgató viselkedése megbotránkozást vált ki a magyarországi zsidóság túlnyomó többségéből és a demokratikus nemzetközi közösségből is."
"A zsidók közül egyre többen úgy látják, hogy a holokauszt áldozatainak emlékévét kampánycélokra használják fel. Elfogadhatatlannak tartják például a német megszállásra és a "szuverenitás elvesztésére" való hivatkozást, és azt, hogy Magyarországon szobra állhasson Szálasi Ferencnek és Horthy Miklósnak. Azt is mondták, hogy úgy látják, Magyarországon tudatosan átírják a történelmet, és a holokauszt-emlékév is inkább a választási kampány része, mint az áldozatok előtti tisztelgés, és az utolsó csepp a pohárban Szakály Sándor történész, a kormányzat által támogatott Veritas Intézet vezetőjének nyilatkozata volt, aki azt mondta, hogy 18 ezer magyarországi zsidó legyilkolása idegenrendészeti intézkedés volt."
Idézgethetnénk még, de mindegy, mert Orbán Viktor úgy tesz, mintha nem tudna erről, és mintha egyáltalán nem zavarná az az abszurdum, hogy észrevették a világban: a holokauszt emlékévének ürügyén sértegeti a zsidókat. Nagyon hülye és nagyon aljas rendszer az, amelyikben ezt meg lehet tenni.
Nem tudom, látta-e Orbán az olimpia megnyítóját. (Kicsit csodálkozom, hogy nem volt jelen, pedig jó nagyot lehetett volna Putyin közelében sündörögni, fényképezkedni, a Mesternek elhencegni, hogy lesz oroszországos békemenet.)
És láthatta volna, hogy Németország jobban teljesített: a homoszexuálisokkal való oroszországi bánásmód miatt harci szivárványszínbe öltözött a német olimpiai csapat. Nem féltek az oroszoktól, pedig egyszer nagyon kikaptak tőlük.
Jó lenne, ha a zsidók és a németek nem félnének egymástól. Meg kellene mutatni, Orbánon, hogy idejében el lehet venni egy cseperedő diktátor kedvét népek megalázásától.
