Szerencsére jó kezekbe került, szerető gondoskodással, bár sokszor kialvatlanul, karikás szemekkel végezve a napi teendőket, de sikeresen felnevelte őt a „pótmamija”. Borika, három hónaposan költözött be a Budakeszi Vadaspark kifutójába. Zizikét szintén emberek neveltek fel, családtagként szerették őt. Legjobb barátja a család kutyája lett, és bizony néha Zizike is kutyaként viselkedett. Természetesen a karácsonyfa alatt őt is várta ajándék. Egy idő után Zizi családja meghozta a fájó, de nagyon is érthető döntést: Zizikének a fajtársai között, az erdőben lenne a legjobb, így került ő is a Budakeszi Vadasparkba.
A „rangidős” Borika először fenntartásokkal fogadta az új jövevényt. Amikor finoman összeorroztak, látszódott, hogy nem lesz semmi probléma. Volt azért egy kis hullámvölgy a kapcsolatukban, amikor is Borika felismerte, hogy kisebb Zizinél, ezért amint közelített felé Zizi, ő menekült előle a kifutó másik felébe. Valószínűleg aztán megbeszélték a dolgokat, egy finom mag-vacsora alatt patát nyújtottak egymásnak, azóta viszont elválaszthatatlanok