Feljelentette a Demokratikus Koalíció (DK) a kormány által alapított Veritas Történetkutató Intézet főigazgatóját. A DK-s Oláh Lajos szerint Szakály Sándor azzal, hogy a múlt héten "idegenrendészeti intézkedésnek" minősítette az 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt zsidódeportálást, valójában jelentéktelen színben tüntette fel, illetve igazolta a népirtást, méghozzá nagy nyilvánosság előtt. Ez pedig három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek a Btk. 333. §-ába ütköző nyilvános tagadása miatt.
Hiába kavart botrányt a Veritas főigazgatójának múlt heti, az MTI-nek adott bemutatkozó interjúja, Szakály Sándor nem mond le. A főigazgató-történész az ATV Szabad Szemmel című műsorában vasárnap kifejtette: "akit ezzel megsértettem, megkövetem". Az interjúban az "idegenrendészeti eljárás" kifejezést Szakály azzal magyarázta, hogy azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, kitoloncolták Kamenyec-Podolszkba. A DK és a Mazsihisz már akkor követelte Szakály lemondását, sőt a Mazsihisz kilátásba helyezte, hogy bojkottálja a Holokauszt Emlékév rendezvényeit illetve tiltakozásképpen visszaadja a Civil Pályázati Alap keretében elnyert állami támogatásokat.
Szavait Szakály amúgy az ATV-ben utóbb azzal magyarázta: "nem sértegetni akartam, olyan kifejezést használtam, ami az akkori időszakban szakkifejezés volt." Az MTA-doktor főigazgató - aki az MTI-interjú illusztrációjaként közzétett fotó szerint íróasztalán egy darutollas kalapos mellszobrot tart - kifejtette, hogy az 1930-as években Európa számos országában, így Magyarországon is, hontalan vagy állampolgárságuktól megfosztott zsidók éltek. Elismerte, hogy az ő kiutasításuk és a kelet-galíciai német hatóságoknak történt kiadásuk "nem volt emberséges", a kitoloncoltaknak "sajnálatos módon halál lett a sorsuk". A történész szerint szakmai kérdésről van szó, amely "politikai konstellációba került".
Az ATV-ben elmondta azt is, hogy nem vesz részt és nem is tartja meg tervezett előadását a holokauszt-konferencián, mivel "személye vagy a nyilatkozata körül ilyen vita alakult ki". Pedig a Szombat című zsidó politikai és kulturális folyóirat szerint "hasznos volna újra és újra előadásokra készülnie, s végiggondolni az akkori magyar politikai döntéshozók és a katonai végrehajtók felelősségét éppúgy, mint a hetven évvel későbbi történész felelősségét". A lap szerint amúgy Szakály sajnálkozása "nem javít érdemben a róla kialakult képen".
Szakály kijelentését egyébként lapunknak korábban Ungváry Krisztián történész úgy kommentálta: "ha a tettesek fogalomhasználatát vesszük át, az reflektálatlan, és nem tükrözi a lényeget". A történész szerint amit akkor a tettesek idegenrendészeti eljárásnak hívtak, annyit jelentett, hogy az állam különösebb jogalap nélkül a több generáció óta Magyarországon élő embereket megfosztott vagyonától, és "indirekt módon az élet jogától". Ungváry szerint "van mindennek egy emberi oldala is". Ha Szakályhoz hasonlóan egyoldalúan közelítünk történelmi tényekhez, akkor "Sztálinról is mondhatnánk, milyen jó menedzser volt, hiszen amikor 100 ezer embert elvittek a gulágra, csak munkaerő-átcsoportosítás történt".
A Veritas főigazgatójának szavai kapcsán Karsai László történész pedig a Népszavának azt mondta, "a kamenyec-podolszki deportálásokkal a magyar vezetés a hazai antiszemiták évszázados álmát valósította meg". Arra a kérdésre, hogy mi motiválhatta a Horthy-rezsimet a deportálásokra, Karsai úgy fogalmazott, a magyarok valójában "példakövető" magatartást folytattak, hiszen a térségben ekkor már tömeges etnikai tisztogatás zajlott. A Jugoszlávia feldarabolása után létrejött horvát állam ekkoriban deportálta a szerbeket a szerblakta területekre, Románia pedig éppen a németek által megszállt Ukrajnába igyekezett átkergetni saját zsidó és ukrán lakosságát.