béketárgyalás;Szíria;Bassár el-Aszad;Genf-2;Feiszal Mekdad;Mohamad Dzsavad Zarif;

A Genf-2 béketárgyalás, ha megvalósul, akkor a Kerry–Lavrov tandem sikere lesz FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/HAROLD CUNNINGHAM

- Terv marad a béke?

Néhány nap múlva, január 22-én kellene kezdődnie a svájci Montreux-ben az eredetileg Genfbe tervezett, ezért Genf-2 néven ismert, a szíriai rendezést célzó béketárgyalásoknak, ám egyelőre az sem biztos, hogy az érintett felek megjelennek. A helyzetet bonyolítja, hogy az ellenzék mellett korábban feltétel nélkül kiálló nyugati országok komoly pácba kerültek az iszlamisták egyre véresebb akciói miatt. Bár tagadják, úgy tűnik, a nyugati titkosszolgálatok már Aszaddal tárgyalnak.

Mindenki igyekszik cáfolni a szír külügyi államtitkár állítását, miszerint már több nyugati titkosszolgálat vette fel a kapcsolatot a nemrég még légicsapással fenyegetett Bassár el-Aszad kormányával a terrorcsoportok szíriai térhódítása miatt.

Bár a szíriai politikus konkrétan nem nevezett meg egyetlen államot sem, amerikai, brit és francia cáfolat már napvilágot látott. Feiszal Mekdad külügyminiszter-helyettes a BBC-nek azt mondta: nem hajlandó országokat megnevezni, de többen is képviselőket küldtek.

Tény, hogy Európa és Amerika kétségtelenül elbizonytalanodott a szír polgárháború fejleményei miatt, úgy tűnik, mintha nem tudná eldönteni, kit is kell támogatni, melyik oldalra kell állni ebben a konfliktusban. Már nem látszik a határvonal a mérsékelt és a radikális iszlamista ellenzék, a különböző nemzetközi iszlám harcosokból összeálló terrorcsoportok között.

A felkelők egymással is harcolnak, egyre több atrocitást követnek el, a terrorcselekmények áldozatainak száma napról-napra növekszik. Olyannyira, hogy Navy Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa tegnap közleményben figyelmeztette a fegyveres ellenzéki csoportokat, hogy a tömeges kivégzések gyakorlata miatt háborús bűnösként vonhatók felelősségre.

A főbiztos kiemelte, hogy a világszervezetnek nincsenek pontos adatai a tömeges kivégzések áldozatainak számáról, de megbízható forrásokból, civil szemtanúktól biztosan tudják, hogy már ebben az évben is, az aleppói és idlibi harcok során, ezek a csoportosulások több tömegmészárlást hajtottak végre, a januári harcokban csupán e két településen már több mint hétszázan vesztették életüket.

Öt nappal a tervezett béketárgyalás előtt még mindig nem tudni, ki a jó és ki a rossz Szíriában, egyáltalán kinek kivel kellene megegyeznie ahhoz, hogy bármiféle megállapodás gyakorlatba átültethetővé váljon, ahogy azt sem, hogy a konfliktusban bármely módon részt vevő nemzetközi szereplők közül ki ülhet le a zöld asztalhoz.

Aszad rendszerének támogatói közül csak Oroszország részvétele biztos, hiszen maga a konferencia is közös amerikai-orosz szervezésű. A síita Irán részvételétől sokáig mereven elzárkóztak nemcsak a nyugati országok, hanem a felkelőket támogató szunnita öbölmenti arab országok is, de mivel kulcsszereplőről van szó, az Aszad-kormányzat és Oroszország egyaránt ragaszkodik a perzsa jelenléthez.

Tegnap e célból Moszkvában tárgyalt Mohamad Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter, mára várják Valíd Moallem szíriai külügyminiszter érkezését. Szergej Lavrov, az orosz diplomácia vezetője tegnap cáfolta a diplomáciai forrásokból kiszivárgott értesüléseket, miszerint külön iráni-orosz-szíriai béketerv összeállítása folyna.

Megismételte Moszkva álláspontját, hogy Iránnak és Szaúd-Arábiának mindenképpen ott kell lennie a szíriai politikai rendezést célzó svájci tanácskozáson, de kiemelte, hogy sem az Egyesült Államok, sem Oroszország nem gyakorol nyomást az ENSZ főtitkárára, hogy kit, mely országokat hívjon meg.

A tárgyalásokhoz kezdettől fenntartásokkal viszonyuló, az ellenzéket tömörítő Szíriai Nemzeti Koalíció, bár kapott meghívót, nem biztos hogy részt vesz a konferencián. A nyugat állítólagos közeledése Aszadhoz ürügyként szolgálhat számukra. Egyelőre csak aggasztónak nevezték a hírt. Nélkülük azonban biztos nem lesz megállapodás.

Francois Hollande francia köztársasági elnök félrelépése ugyan nagy visszhangot keltett a világsajtóban, ugyanakkor távolról sem ő az első "szoknyapecér" államfő a világban. A közvélemény is másként reagál. Míg Franciaországban és Olaszországban akár rokonszenvesebbé is teheti ez a kihágás az adott politikust, az Egyesült Államokban Bill Clinton kis híján belebukott a Monica Lewinsky ügybe. Országoktól függ az is, hogy a helyi sajtó miként tálalja a vezető politikusok zaftos ügyeit.